Az ember fia általában nem azért választja a piac legolcsóbb, és meglehetősen sok előítélettel megvert pickup-ját, ráadásul az egyik legmezítlábasabb változatot, hogy a vezetés élményét megízlelhesse, hanem azért, mert csak erre van fedezet a sublótfiókban. Másrészt nem holmi élményautózásra készül, mikor a szalonban kiválasztja a Dacia 50 kilowattos dízel változatát, klíma, rádió, meg fedélzeti computer és egyéb földi javak nélkül, hanem egy olcsó igavonót keres, a napi munkavégzéshez. Sőt, még az is eszébe jut, hogy a rosszemlékű Csaucseszku bosszújaként ismert román csoda nevét viselő járgány miatt majd zrikálni fogják a kollégák. Persze saját megnyugtatására még jóval a vásárlás előtt felkutatta és elolvasta az autóslapok, mindenféle csodákhoz szokott újságírói által leírt tapasztalatokat, és értetlenül próbálta a helyére rakni a 99 százalékban pozitív dolgokat. Ezt követte a vadászat, arra a néhány Dacia tulajdonosra, aki belemerészkedett a Renault által áttervezett autóba. ...és láss csodát! Csak úgy ömlöttek a dicsérő szavak. ...hogy milyen strapabíró, hogy milyen jó vezetni, és hogy mennyire örülnek, hogy nem hallgattak a szkeptikusokra... Emberünk tehát ezen felbátorodva elindul a legközelebbi márkakereskedésbe, és egy bizalomgerjesztő tesztkör után megvásárolja a Dacia platós modelljét. ...és akkor talán még nem is sejti, hogy milyen jól választott.
A Renault Hungária udvarán ácsorgó tesztautóba beülve megállapítottam, hogy pont úgy jártam, mint az előbb említett emberünk. Se rádió, se klíma, se pillanatnyi fogyasztás meg ilyenek. Hál’istennek a kulcs elfordítása után a Renaultokból már jól ismert 1.5-ös dci jellegzetes hangja jelezte, hogy a takarékos és megbízható dízel erőforrás mozgatja majd az egész megnyerő külsejű (hátulról kimondottan divatos kinézetű) autót. A Dacia Logan Pic-Up, az 1.6 literes 90 lóerős benzines, és az 1.5 literes 68 illetve 86 lóerős dci dízel erőforrással vihető el. Tesztautónkba, mint az a forgalmi átbogarászása után kiderült, a 68 lovas motor került.
A kemény tömésű, és egész jó oldaltartást adó ülések kényelmesek, és annak ellenére - vagy talán éppen azért - mert sem az ülésmagasság, sem pedig a kormány bárminemű állítgatásának lehetősége nem adatott meg, gyorsan kényelembe helyeztem magam, és ezzel tulajdonképpen elkezdődött az egy hetes ismerkedés. Az egyszerű, de jól átlátható műszeregység és a műszerfal formavilága nem fog senkit emocionális válságba hajszolni, de egy praktikus és könnyen áttekinthető tájképet jelent az utasok számára. Persze a műanyag kopogós, és ...ha mindenáron kopogtatni akarjuk, hát tessék csak. Egyébként nem mindegy? Az oldalkárpitok is egyszerűek, de ezen kívül semmi gond nincs velük. Az utastér hátsó falát textil alapú burkolattal látták el, amivel jelentősen növelték a komfortérzetünket. Összességében nincs az autóban rossz érzetünk az olcsóbb anyagok miatt, pláne, ha a könnyű tisztíthatóságot is beleszámítjuk az értékelésbe. Tehát ideje, hogy ezen a kérdéskörön túllépjünk. A méretes kesztyűtartó, az ülések mögötti bőséges tér, és az ajtózsebek bőven elegendő helyet nyújtanak a személyes holmijaink számára.
Az autóba épített elektronikák sora az ABS-el és a hozzá kapcsolódó EBV-vel (elektronikus fékerőelosztó) szerencsére be is fejeződött, így semmi nem rongálja a vezethetőségéhez kapcsolódó élményeket. A kiválóan megkonstruált robosztus futómű, jó alapot jelentett a Pick-Up számára is. Az autó üresen sem ráz, pedig szinte versenyautós feszességűre hangolták a rugózást.
Amennyiben úgymond, csak az élmény kedvéért autózunk vele egyet, egészen meglepő képességekről tesz tanúbizonyságot. Végtelenül jóindulatú, stabil, na meg kiszámítható, és bár a gyengébbik dízel nem kimondottan versenymotornak készült, egy kanyargós hegyi úton tempósan autózva, a vezetés élménye garantáltan 150 lóerős lesz! Ezek után ott volt a nagy kérdés, vajon hogyan viselkedik majd a maximális, 800 kilós teherrel a platón?!
A magas oldalfalakkal határolt tágas platóra felrakott cementes zsákokkal újra nekifutottunk a stabilitás ellenőrzésének. A szlalompálya nem kimondottan egy haszongépjármű terepe, de arra tökéletes lehet, hogy a terhelésváltásból adódó problémákra, illetve egyéb a vezetés biztonságát esetlegesen befolyásoló tulajdonságokra fényt derítsen, hiszen veszélyhelyzetben nem árt, ha tudjuk mire számíthatunk. Ennek a filozófiának a jegyében tehát teljes terheléssel is kipróbáltuk az autóban rejlő lehetőségeket. A Logan Pic-Up meglepően kezesen viselkedett. Bár a tempó növelésével nőtt a túlkormányzottsági hajlam, ez az érték nem lépte túl az elfogadható és kézbentartható szintet még a nyolcvanas tempó esetén sem, bár ilyenkor már a kanyar belső ívén futó kereket is emelgetni kezdte. Ennek ellenére mindvégig jóindulatú és kiszámítható maradt az autó mozgása. A bójakerülgetés közben törvényszerűen fellépő terhelésváltások nem okoztak gondot az autó irányíthatóságában. Amennyiben túlméretezett tempóval esünk be a kanyarba, számítsunk a súly miatt fellépő alulkormányzottságra is, ami egyébként szintén egész tűrhetően kezelhető, bár ez egy kicsit több vezetési tudást igényel. Ez a teszt egyébként semmi mást nem szolgált, mint az olyan, alapjában véve életszerűtlen feltételek közötti reakciók felmérését, amelyek egy balesetveszélyes szituációból való kiutat jelenthetik számunkra. Ezt követte a terheléses fékteszt, amit szintén jó eredménnyel zárt a Dacia. Sőt! Ebben az autóban az ABS-t sem utáltam, mivel meglepően jól (azaz alig észrevehetően!!) de igen hatásosan működött.
Egy haszongépjármű üzemeltetése esetén, fontos szempont a gazdaságosság. Kezdjük tesztautónk fogyasztásával. Átlagosan 100-200 kilónyi teherrel közlekedve, száz kilométerenként 5.6 – 5.8 liter üzemanyaggal beérte az 1.5 literes dci motor. Teljes terheléssel sem kell attól félnünk, hogy a motor éhsége felemészti majd a hasznot, hiszen így se lépi túl a 7-7.2 litert az elhasznált gázolaj mennyisége. Ezekhez az adatokhoz persze nem a versenytempót kell hozzáképzelni, hanem egy normális, kiegyensúlyozott vezetési stílust. Amennyiben teletankoljuk az ötven literes üzemanyagtartályt, két személlyel és 100 kilónyi teherrel országúton, 90-es tempóval haladva, közel 950 kilométert tehetünk meg. A gyakorlati tapasztalatok alapján, a Dacia javítási igénye nagyjából zéró, ami a kiforrott konstrukciónak, a leegyszerűsített műszaki megoldásoknak és a robosztus építési módnak köszönhető.
A Dacia Logan Pic-Up, egy gazdaságosan üzemeltethető, jól kihasználható "munkaeszköz", ami a szabadidős csavargásokhoz, vagy éppen a hétvégi kikapcsolódáshoz szükséges sporteszköz szállításához is tökéletes partner lehet. Amennyiben áldozunk egy kicsit a felszereltségre, és az opciós kiegészítőkre, egy kimondottan kellemes, akár divatosnak is nevezhető útitársra tehetünk szert, és a vezetés élménye sem marad el. Az ár, a használati érték, a megbízhatóság és a gazdaságos üzem már magában véve is elegendő indok arra, hogy a Dacia Logan Pick-Up felkerüljön a listára, ha egy platós kisteherautóra van szükségünk. Tesztautónk Ambiance felszereltségű változat volt, aminek a nettó listaára 2.2 millió forint.
