Annak idején az Újpesti Dózsánál, majd a Budai Építőknél versenyzett. Közben tett egy kitérőt a birkózás és a kajak irányába is. Elég fiatalon megsérült a térde, és úgy döntött, edzőként folytatja a judo-t. Tanított a testnevelési főiskolán, volt a budapesti sporthivatal sportági főelőadója. Kilenc évig vezette az országos szövetséget. Az ő idejében került Magyarországra az eddigi egyetlen aranyérem – két ezüsttel és egy bronzzal együtt -, a Barcelonai olimpiáról. Hozzáteszi: a maga részéről nem tartja jónak, hogy csak a bajnokot ünnepeljük. Néha egy hajszálon múlik, hogy ki győz, és ki veszít. Aki "csak" ötödik lett egy világversenyen, annak sem szabad elfelejteni a nevét.

A százhalombattai szakosztályt a ’90-es évek végén indította el Szél Pál kezdeményezésére. Tudatosan építkezett. Kiválogatta a tehetségeseket, mert sportoló mindenkiből lehet, versenyző csak abból, akiben a belső tulajdonságok – fájdalomtűrés, kitartás - is megvannak. Volt év, amikor négy magyar bajnoka volt az SZVSE-nek, Molnár Niki, Varga Adrienn és Tóth Bettina teljesítményének köszönhetően a Magyar Köztársasági Kupa is Százhalombattára került. Már a képzett edzői gárda felépítése is elkezdődött, amikor beütött a csőd: a SZVSE akkori vezetője elsikkasztotta az egyesület pénzét és eltűnt. Nyolc hónapba telt, mire sikerült talpra állni, elölről kellett kezdeni az építkezést.

A százhalombattai mind a létszám, mind a pénzügyi és edzési lehetőségek tekintetében kis szakosztálynak számít a sportág hazai szervezetében. Egyebek mellett nincs felnőtt versenyző, és korcsoportonként csak egy-két versenyzőt tud kiállítani az egyesület. Ennek ellenére tavaly 35. lettek a ranglistán. Vannak nagy reménységeik, az junior válogatott Szova Katalin és a tizenegy éves Rajkai Robi, aki eddigi életében harminc versenyen indult, és minden alkalommal érmet szerzett.

A battai judosok az áprilisban nálunk rendezett XII. Hungarian Masters Openen is megmutatták, hogy a sportágnak komoly szakmai háttere, hagyománya van a városban. A szakosztály szenior tagjai, Eipli Lajos és Szatmári Csaba harmadik helyen végeztek saját korosztályukban és súlycsoportjukban, Szél Pál pedig, aki a fővárosi szenior klubban versenyez +100 kilogrammban szerezte meg a második helyet.

Persze a siker ebben a sportágban is nagyon nagy részben lehetőségek, vagyis pénz kérdése. A vezetőedző azonban úgy véli, a legfontosabb mégis az, hogy a gyerekek ne az utcán csellengjenek vagy a tévé előtt üljenek, hanem erősödjenek, tanuljanak kitartást, tűrést, és sajátítsák el az élet legnagyobb leckéjét, hogy aki győzni akar, annak többet kell dolgoznia. Igaz, a battai gyerekek eléggé el vannak "kényeztetve", a legkülönfélébb sportágak között válogathatnak – váltogathatnak -, és a judo nem az a sport, ahol a csapattársakra lehet bízni a küzdelem javát. Aki megpihen, azt elverik.

A szakosztály ajtaja mindenesetre mindenki előtt nyitva áll, sőt, június közepétől július közepéig bárki ingyenesen vehet részt az edzéseken, aki szeretné kipróbálni a sportágat, és aki nem bánja az izomlázat, az izzadságot, és hogy néha bizony fáj.