Géza fejedelem útja – Óváros
Árpád-házi Géza (eredeti neve: Gyeücsa vagy Geyüsa) 940 táján születhetett; apja Taksony (nagyfejedelem 955-971 között), aki a honfoglaló Árpád negyedik fiának, Zoltának volt a fia, ennek következtében Géza Árpád dédunokájaként látta meg a napvilágot. Taksonynak sikerült elérnie, hogy őt a korábbi senioratusi hagyomány szerint ne a legidősebb Árpád-fi, hanem saját fia kövesse a fejedelmi székben. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárulhatott az is, hogy Géza számára a 970-et megelőző években a fejedelem után a második rangot betöltő erdélyi gyula lányát, Saroltot nyerte el feleségnek. Így a Dunántúlt birtokló Árpádok és az Erdélyt uraló gyulák között egyfajta szövetség jött létre. Ebből következően Géza 971-972-ben nagyobb konfliktusok nélkül lépett a fejedelmi trónra. Géza erőteljes nyugati irányú politikába kezdett, 972-től térítő papokat fogadott a kereszténység felvételéhez, ő maga is megkeresztelkedett, a keresztségben az István (Stephanus) nevet kapta. 973 márciusában 12 főemberét küldte el Quedlingburgba, a német birodalmi gyűlésre, akiket I. Ottó császár is fogadott. Rendezték a vitás határkérdéseket, békét kötöttek, és további keresztény hittérítőket kértek Magyarországra. Amikor később Géza fia, Vajk megszületett, a keresztségben az apjához hasonlóan István lett a neve. A nyugati béke megkötésével Géza elkezdte Magyarország beillesztését a keresztény európai államok sorába: a belpolitikában megszilárdította hatalmát, a kereszténység felvételét erőszakkal is kikényszerítette, megkezdte a pénzverést is Magyarországon. 995-ben sikerült a fia, István számára elnyerni a bajor herceg lányának, Gizellának a kezét. A házasság még Géza életében, 996-ban létrejött. Az ifjú pár feltehetőleg a nyitrai várba, a hercegi központba költözött. A Gizellával érkezett papok és bajor lovagok az Árpádok hatalmát erősítették. Géza, az apjához hasonlóan el tudta fogadtatni, hogy utódául fiát, Istvánt tegyék meg fejedelemmé, ami Géza 997-ben bekövetkezett halála után meg is valósult.
Géza nagyfejedelem az Árpádok egyik jelentős uralkodója volt, felismerte, hogy a Kárpát-medencében a magyarság csak akkor maradhat fenn, ha jó viszonyt alakít ki a nyugat-európai birodalmakkal és népével együtt felveszi a kereszténységet. A céljai elérése érdekében az erőszakos eszközöktől sem riadt vissza, erős fegyveres kíséretére támaszkodva belföldön elismertette az Árpád-ház vezető szerepét, az előkelőket és a népet is a kereszténység elfogadására kényszerítette. Az erős nyugati szomszédokkal békét kötött. Géza végérvényesen szakított a trónöröklés senioratusi rendjével és fiát, Istvánt jelölte ki örökösévé, ami a primogenitura, vagyis az elsőszülöttségi öröklés Nyugat-Európában már elterjedt elvének az elfogadását jelentette. Halálakor, 997-ben, Géza egy tekintélyes államot hagyott hátra. Géza érdemeit az utókor nem ismerte el nagyságának megfelelően, elsősorban azt emelték ki róla, hogy az államalapító I. (Szent) István király apja volt; gyakorlatilag a fiú "elhomályosította" az apa munkásságát, noha az államalapítás nehéz és rögökkel teli útján már Géza elindult, s a fiának volt mit folytatnia.
(További "G-GY"-betűs elnevezések: Gesztenyés út, Gyertyán, Gyorma, Gyöngyvirág utcák)
.jpg)
