Minden tankötelezett gyermeknek szól a kapunyitó csengő, de mindenki más- más érzelmekkel indul első nap az iskolába. Csak az elsősök számára ismeretlen minden, a többi diák és tanár nagyjából ismert terepre lép.
Az Arany János Általános Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium eltérő tantervű tagozatának diákjai és nevelői évente szembe néznek azzal a ténnyel, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy kik járnak majd és hányan a tagozatra. Jól is van ez így a törvény szemszögéből, a gyakorlat oldaláról viszont sok problémát vet fel. Amikor az áprilisi beiratkozások során lehet tudni az elsős tanító nénik nevét, akkor a gyógypedagógusok még augusztus végén sem lehetnek abban biztosak, hogy mi lesz a következő tanévben a feladatuk.
Pedig jó lenne. Ott a nyári szabadság egy hónapja, amikor lehetne adott témákban olvasgatni, tervezni, fejlesztő programokat készíteni. A felkészülés és a tervezés is csak az egyik oldal. A másik, hogy nem tudjuk hova ültetjük majd le tanítványainkat, mert nincs tantermünk elegendő. Nem tudjuk, hogy a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértő és Rehabilitációs Bizottság által javasolt évfolyamban milyen sérüléstípusokkal találkozunk, s annak a minden szülő számára egyetlen gyermeknek a sikeres fejlesztését adott közegben, hogy tudjuk megtervezni és megvalósítani. A harmadik tényező pedig az emberi erőforrás oldala. A közoktatási törvény és a feladatfinanszírozási rendszer kettős szabályozásában a települési képviselő-testület intézményfenntartó önkormányzata által biztosított gyógypedagógusi- és asszisztensi team látja el a nevelési–oktatási feladatokat. Olyan létszámban kellene biztosítani, ahogyan a törvény ezt megszabja. A gyógypedagógiai asszisztensek létszámát az 1993. évi LXXIX TV. 30, 52. §. és 1. sz. melléklete, valamint a 129.§ (14) határozza meg. Az iskola eltérő tantervű tagozata harmadik tanév óta komoly gyógypedagógiai asszisztensi létszámproblémával küzd, melyet minden évben jeleztünk a hivatalnak és a képviselő-testületnek. A törvény szerinti gyógypedagógiai asszisztensi szükségleteket a feladatfinanszírozási rendszer kezeli, s tudomásunk szerint megadja a tanulói létszámnak megfelelő gyógypedagógiai asszisztensek létszámát. Az idei tanévben a beírt 59 tanulónkhoz 2 – azaz kettő – gyógypedagógiai asszisztens a humán erőforrás az öttel szemben.
Az autizmussal élő tanulók elhelyezése nem oldható meg az iskolában helyszűke miatt, és az elmúlt tanévben az iskolai pincében kaptak elhelyezést. A pincehelyiség azonban életveszélyes. Ezt a tanévet úgy kezdtük, hogy 6-7 négyzetméternyi területen tanul egy összevont 1-2-3. évfolyam és az autizmussal élők a tanári szobában nyertek lehelyezést, azaz megszüntettük a tanári helyiséget. Az iskola gipszkartonból a közösségi egyetlen tagozati auláját megszüntetve egy helyiséget alakított ki mára, ami valamit javít a kialakult helyzeten.
A szakmai, a törvényességi, és a helyiségigények kapcsolódnak azokkal a tendenciákkal, amelyeket egyrészt a fogyatékkal élő gyermekek létszámváltozása jelent, másrészt azzal a befogadó intézményi szereppel, melyet a húszéves iskola kezdetektől pedagógiai értékként és célként megfogalmaz.
Ezeknek a gondoknak a megoldásához keres utat az intézmény és a fenntartó önkormányzat. Reméljük, és biztató ígéretet kaptunk szeptember 7-én arra, hogy az autizmussal élő tanulóink megfelelő elhelyezést kapnak, s a törvényesen biztosított gyógypedagógiai asszisztensek alkalmazási feltételeit is megteremtik.
Úgy legyen!
Köszönetemet szeretném kifejezni dr. Benedek László polgármester úrnak, aki szívügyének tekinti a fogyatékkal élők problémáinak a megoldását, és további támogatásáról biztosította az intézményi elhelyezésük és képzésük megoldását!
Pedig jó lenne. Ott a nyári szabadság egy hónapja, amikor lehetne adott témákban olvasgatni, tervezni, fejlesztő programokat készíteni. A felkészülés és a tervezés is csak az egyik oldal. A másik, hogy nem tudjuk hova ültetjük majd le tanítványainkat, mert nincs tantermünk elegendő. Nem tudjuk, hogy a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértő és Rehabilitációs Bizottság által javasolt évfolyamban milyen sérüléstípusokkal találkozunk, s annak a minden szülő számára egyetlen gyermeknek a sikeres fejlesztését adott közegben, hogy tudjuk megtervezni és megvalósítani. A harmadik tényező pedig az emberi erőforrás oldala. A közoktatási törvény és a feladatfinanszírozási rendszer kettős szabályozásában a települési képviselő-testület intézményfenntartó önkormányzata által biztosított gyógypedagógusi- és asszisztensi team látja el a nevelési–oktatási feladatokat. Olyan létszámban kellene biztosítani, ahogyan a törvény ezt megszabja. A gyógypedagógiai asszisztensek létszámát az 1993. évi LXXIX TV. 30, 52. §. és 1. sz. melléklete, valamint a 129.§ (14) határozza meg. Az iskola eltérő tantervű tagozata harmadik tanév óta komoly gyógypedagógiai asszisztensi létszámproblémával küzd, melyet minden évben jeleztünk a hivatalnak és a képviselő-testületnek. A törvény szerinti gyógypedagógiai asszisztensi szükségleteket a feladatfinanszírozási rendszer kezeli, s tudomásunk szerint megadja a tanulói létszámnak megfelelő gyógypedagógiai asszisztensek létszámát. Az idei tanévben a beírt 59 tanulónkhoz 2 – azaz kettő – gyógypedagógiai asszisztens a humán erőforrás az öttel szemben.
Az autizmussal élő tanulók elhelyezése nem oldható meg az iskolában helyszűke miatt, és az elmúlt tanévben az iskolai pincében kaptak elhelyezést. A pincehelyiség azonban életveszélyes. Ezt a tanévet úgy kezdtük, hogy 6-7 négyzetméternyi területen tanul egy összevont 1-2-3. évfolyam és az autizmussal élők a tanári szobában nyertek lehelyezést, azaz megszüntettük a tanári helyiséget. Az iskola gipszkartonból a közösségi egyetlen tagozati auláját megszüntetve egy helyiséget alakított ki mára, ami valamit javít a kialakult helyzeten.
A szakmai, a törvényességi, és a helyiségigények kapcsolódnak azokkal a tendenciákkal, amelyeket egyrészt a fogyatékkal élő gyermekek létszámváltozása jelent, másrészt azzal a befogadó intézményi szereppel, melyet a húszéves iskola kezdetektől pedagógiai értékként és célként megfogalmaz.
Ezeknek a gondoknak a megoldásához keres utat az intézmény és a fenntartó önkormányzat. Reméljük, és biztató ígéretet kaptunk szeptember 7-én arra, hogy az autizmussal élő tanulóink megfelelő elhelyezést kapnak, s a törvényesen biztosított gyógypedagógiai asszisztensek alkalmazási feltételeit is megteremtik.
Úgy legyen!
Köszönetemet szeretném kifejezni dr. Benedek László polgármester úrnak, aki szívügyének tekinti a fogyatékkal élők problémáinak a megoldását, és további támogatásáról biztosította az intézményi elhelyezésük és képzésük megoldását!
