Ünnepség volt a Polgárok (pártok) Házában április 15-én. A Felhőjárók Sérültekért Alapítvány rendezésében. Délután 5 órakor szinte zsúfolásig megtelt az előadóterem.
Sejtettük, nem mindennapi rendezvényről lesz szó. Jó néhányon többször is jelen lehettünk. A szereplők kisebb-nagyobb mértékben hátrányos helyzetű, az átlagtól eltérő (alig ismert) gyerekek vagy felnőttek közössége. Előadásaikat leginkább egy kis sajnálkozás, ugyanakkor a világ felé való nyitottságra törekvés jellemzi: Látjátok, mi is vagyunk, és ilyenek vagyunk!
Volt egy kétperces videó-összeállítás, amelyen néhány másodpercre mi is feltűntünk a feleségemmel. Tudtuk, hogy benne leszünk az alkotásban, de a miértre és a valóságos kiválasztásra, az okra csak ott és akkor jöttünk rá.
Harmincnyolc éve lakunk Százhalombattán legnagyobb megelégedésünkre. Szinte naponta járkálunk a városban és rengeteg ismerősünk, jó barátunk, kollégánk, tanítványaink és szüleik szólítanak meg egy kis beszélgetésre. Messziről fel lehet ismerni minket, egy bicegő férfi fogja a felesége kezét és mennek valahová. Tulajdonképpen én is közéjük tartozom, ismerem érzésvilágukat, testi-lelki vívódásaikat, elfogadtatásra való törekvésüket. A legjobban azt tudom, hogy óriási szeretetre és megértésre vágynak. És itt Battán van egy olyan közösség, amelyik élethivatásául választotta ezek gondozását, ápolását, foglalkoztatását, a velük való gondoskodást és szeretetet.
Én szerencsés és boldog ember vagyok! Van egy társam, aki hosszú évtizedeken át szeretetet, örömet, boldog, kiegyensúlyozott családi életet biztosít. Soha nem éreztette velem testi fogyatékosságomat, igyekeztünk kiegészíteni egymást: hiszen a FELE-ségem ő! Szült két egészséges gyermeket, ők meg nekünk négy unokát. Kell ennél több?
Visszatérve az előadásra: szinte minden jelentősnek nevezhető személyiség, kulturális csoport igyekezett kitenni magáért. A Felhőjárók aratták a legnagyobb sikert, Szélpál Stefike, munkatársai, családtagjai az énekkel, zenével, szavalatokkal, a mozgásos produkciókkal és gyönyörű versekkel. Az egész termen átsuhant a szeretet, együttérzés, segítés és remény szelleme.
Szép nap volt, máskor is elmegyünk, hívjanak, ott leszünk!
Harangozó Sándor
nyugdíjas tanító
