Amint már egy korábbi írásomban részleteztem, baloldalinak kell tekinteni egy olyan politikai formációt, amelyik az állam jelentős vagy fokozott mértékű gazdasági és szociális szerepét tartja fontosnak, illetve jobboldali az a formáció, amelyik ennek a leépítésére törekszik és az egyén felelősségét hangsúlyozza. Más jellegű megkülönböztetést az európai és az angolszász demokráciákban, illetve pártideológiákban egyszerűen nem lehet megragadni, nem lehet felismerni. Ezen definíció alapján tehát a 2010-es magyarországi országgyűlési választásokon induló és országos listát állító pártokból öt párt (Fidesz-KDNP, Jobbik, LMP, MSzP és CV) egyértelműen baloldali, míg az MDF az egyedüli jobboldali.
A magyar választók 97,5 %-a baloldali, mert a baloldali pártokat juttatta be a Parlamentbe és a jobboldali alternatívát büntette. A választói elvárások hatalmasak; a magasabb munkabérekre, a biztos megélhetésre, a stabil munkahelyre és egyáltalán a magasabb életszínvonal gyors elérésére irányulnak, azaz arra, amit a Fidesz az elmúlt két évben hirdetett, illetve sugallt. Ha ez az elvárás rövid időn belül nem teljesül, akkor annak komoly következményei lehetnek.
Márpedig mitől teljesülnének az elvárások? Két dolgot vegyünk észre. Az első: az elmúlt egy év arról szólt, hogy a meglévő pénznyelő struktúrákból (egészségügy, oktatás, önkormányzati szféra, nyugdíjrendszer) a központi költségvetés – az egyensúly és a fizetőképesség fenntartása érdekében – ezermilliárd forint nagyságrendű összegeket vont ki, viszont a struktúrák fennmaradtak, így a szerkezetben semmi sem változott, azaz a hulla hamarosan felül és enni kér. Ha visszatekintünk az eltelt négy évre, akkor azt is érzékelhetjük, hogy a struktúrák átalakítását pont a jelenlegi győztes torpedózta meg minden esetben.
A második dolog az, hogy a baloldali elvárások teljesítésének a jelenlegi világgazdasági helyzet hosszú-hosszú ideig nem fog kedvezni. A pénz- és tőkepiacok kezdenek kiszáradni és egész egyszerűen nem látható, hogy a kormányok felelőtlen költekezéseit külföldről bárki is hajlandó lenne finanszírozni. Nos, ezért írtam a címben, hogy a Fidesz katasztrofális győzelmet szenvedett, ugyanis vagy a választói elvárásoknak kíván megfelelni vagy pedig a nemzetközi követelményeknek; a kettő együtt nem megy és kompromisszum pedig nincs.
Ami a hazai jobboldalt illeti. Tény, a vereségünk rettenetesen nagy, de a nyár kijózanító pofonokkal lesz terhes a hazai választópolgárok számára. Ne feledjünk el egy örök igazságot: az inga mindig visszaleng.
