Nem tudhatom, hogy másnak e város mit jelent, - nekem szülőföldem, itt van Százhalombattán.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, és nem tudhatja, hol van az én iskolám. De láthatja, hogy ebben a városban van Duna-part és Benta-patak – gyermekkorom játszóterei, ahonnan oly sokszor küldtem papírhajókat a Fekete-tengerre. Ebben a városban van sok gyerek, sportoló és dolgozó, aktív és passzív, és egy kicsit benne vagyok én.
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent...
Ki gépen száll fölébe, az csak a kémény-erdőt látja: "Városunknak kétes-éke, három füstös kémény-kéje."
Én látom az aggódó embereket is: "Káros-kicsi-nehéz-fémek, életünkből mennyit kértek?!"
De nekünk mégis itt van Százhalombattán a nagybetűs Hon, ahol olykor-olykor "Cseng a pohár és Százhalom egy messzedöngő vígalom."
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, - nekem a várost, ahol élek, a várost, ahová kötnek a gyermekkori emlékek, a várost, ahol otthon érzem magam, a várost, ahol jól ismerem azokat a bizonyos köveket, iskolába menvén.
Szécsi Péter 9. osztályos tanuló
Arany János Általános Iskola és Gimnázium
