Felfordult világban élünk, de ez nem újdonság. Régen is rajongott a nép a betyárokért és a Robin Hood-féle igazságosztókért. Most is vannak bűnöző-sztárok, akiknek (média által kreált vagy valós?) sármja világít, míg tetteikre homály borul. Hogy messzebb ne menjek, angol-magyar koprodukcióban készül film a - még mindig börtönbüntetését töltő - Viszkisről. A közelmúlt igazi meglepetése volt Bósa István, aki amolyan klasszikus szélhámos módjára élve mindennapjait (már amikor nem ült börtönben) esketett és temetett, alkotmányt módosított és eladta a Nyugati Pályaudvar tetőszerkezetét.

Trüffel Milán életművész, nagystílű szélhámos és vonzó kalandor azonban Kerékgyártó István teremtménye, aki a századfordulón forgolódva, leleményes csalásaival rászedi a legmagasabb úri köröket is. A kalandregény egyszerre idézi Krúdy hedonista világát és a békebeli bűnregények elegáns hangulatát.

A pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent történet főhőse hazatér a hírre, hogy lebontják ifjúsága helyszínét, a festményeken és elbeszélésekben megörökített Tabánt. A szórakozóhelyekkel, éttermekkel és borozókkal teli romantikus negyed írók, költők, művészek kedvelt helye volt. Amikor felvetődött a bontás gondolata, a kor művészeti életének jeles személyiségei mozdultak meg megmentésére, a festők ecsetet ragadtak (legismertebbek talán Zórád Ernő akvarelljei), magánszemélyek fényképezőgéppel örökítették meg. Kerékgyártó István egyszerre tiszteleg Trüffel Milán történetével a letűnt világ és az azt éltető művészek előtt.