( Az első sorban elnézést kérek a ritka kivételektől. ) Este van, nézem az egyik közszolgálati tv híradóját, egy Budapesti eseményre leszek figyelmes, miszerint az egyik patinásnak mondható történelmi kerületben arról panaszkodnak az ott élők, hogy az ebtartók micsoda mocskot hagynak maguk után kis kedvencük kíséretében. Gondol itt a panaszos a kutyaürülékre, mert ugye az nem a kutyusé hanem a gazdié. Vagy, tán az eb képes a maga piszkát eltakarítani, és kulturált módon összeszedni? Nem, sajnos nem képes rá! De képesek közösen mások életét megkeseríteni, mások mozgásszabadságát korlátozni, kikapcsolódását megkeseríteni. Ez sajnos Százhalombattán sincs máshogy, szomorú vagyok, hogy erről kel írnom, de hónapok óta forrong bennem. Városunkat ellepi a kutyaürülék, kulturálatlan módon tartják az ebeket, és mindennek tetejébe a piszkukat is ránk, emberekre erőltetik. Kedves kutyabarát felnőttek és gyermekek, léptetek már kutyapiszokba gyanútlanul, vittétek már a lakásba, vagy netán autótok kárpitjára, vagy gyermeketek játéka lett mocskos tőle a játszótéren,netán ruházata az önfeledt játék közben a szép zöld gyepen? Sajnos ezzel kell szembesülnünk nap mint nap, a parkokat játszótereket nem lehet óvatlanul használni, óvni, félteni kell mindenünket, a járdák szegélye az iskolák, óvodák környéke kutyapiszoktól mocskos és bűzlik.
Pedig egy kis emberséges odafigyeléssel lehetne ezen változtatni, ha már annyira fontos kis kedvencük. Mi, emberek csupán annyit kérünk, kapjuk vissza a játszótereinket és parkjainkat. Mindamellett van a városnak ebtartási rendelete, az illetékesektől szigorúbb és hatékonyabb betartatást kérnék, mert egy törvényt nemcsak meghozni kell, hanem alkalmazni is, ha a szükség megkívánja, és most úgy érzem, szükség van!
Tisztelettel: Steve
Paule István, Irinyi 17
