A helyi szakosztály mindennapjairól kevesebbet lehet hallani, mint mondjuk Anna Kurnyikováéról, de nincsenek is körülötte olyan viharok, azaz szép csendben, eredményesen működik. A Városi Szabadidő Központban található létesítmény szintén nem hasonlítható Wimbledonhoz, de ahogy mondani szokás a célnak, kultúrált edzések és mérkőzések lebonyolításának pont megfelel. Ami azt illeti, egy nézőtér azért nem ártana, de Dénes Tibor, az itt zajló szakmai munka irányítója annak is örül, ami van, és beszélgetésünk során egyszer sem panaszkodik.
- Nem gondolja, hogy erre az Agárd elleni női csapatbajnoki mérkőzésre sokkal többen kijöttek volna, ha lenne hova leülni?
- Lehet, hogy így lenne, lehet, hogy nem, számunkra azonban sokkal fontosabb, hogy a battai tenisz él, létezik, sőt, szerintem kiegyensúlyozottan fejlődik is. Mindez nagyban köszönhető annak, hogy immár két éve a VUK SE égisze alá tartozunk, nehéz helyzetünkben ők az első szóra segítő kezet nyújtottak felénk. Ha nincs a VUK, akkor ma aligha beszélhetnénk arról, hogy női élversenyzőnk, Kovács Gabriella jelenleg a magyar ranglista huszadik helyét foglalja el, s remélhetőleg nem ez a pozíció lesz számára végállomás.
- Hallottam, hogy Önnek hatalmas rálátása van a hazai, illetve a városi teniszéletre. Mikor került Százhalombattára?
- A 80-as évek közepén csöppentem Battára, először játékosként, de aztán hamarosan megbíztak a vezetőedzői teendőkkel is. Itt ragadtam, és megszerettem a helyi embereket és sportolókat. Sosem elégedetlenkedtem a körülmények miatt, mert szerintem minden adott ahhoz, hogy valaki megszeresse, illetve művelje a teniszt. Persze jó lenne, ha télen erősebb lenne a pálya világítása, vagy a fűtés, de ezek részletkérdések. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni a realitásokat. Ha belegondol például, hogy Debrecen és Pécs mennyivel nagyobb városok, mint Százhalombatta, és mi mégis ugyanabban a bajnoki osztályban szerepelünk, mint ők, rájön, hogy nem minden kizárólag a pénzen múlik. Persze az is igaz, hogy a kiugróan tehetséges versenyzők menedzseléséhez egy bizonyos szinten már kellenek az anyagiak is. Jó példa erre Szávay Ágnes esete.
- Miért pont őt említette? Talán, mert idén robbant be a nagy Grand Slam tornákon?
- Nemcsak azért, mert ő most bekerült a köztudatba, hanem azért is, mert egy-két éve Kovács Gabriella még nem egyszer legyőzte őt, viszont utána Ági hóna alá nyúlt egy tehetős szponzor, és megteremtette a feltételeit annak, hogy rangos külföldi tornákon szerepelhessen. Én ennek szívből örülök, és azon munkálkodom, hogy egyetemi tanulmányai révén majd Gabi is kijuthasson a tengerentúlra, az Egyesült Államokba.
- Ha ez sikerül, akkor a battai élsport elveszíti őt.
- Mi mást kívánhatnék a tanítványomnak, minthogy ne álljon meg félúton? Idehaza, igazán komoly ellenfelek híján sokkal nehezebb lenne számára az előrelépés. Hogy elveszítjük? Aki itt tanult meg teniszezni, az sosem felejti el ezt. Másrészt, ha sikeresebb és jobb játékos lesz, azzal csak tovább öregbíti Százhalombatta hírnevét. Mindehhez még annyit fűznék hozzá, hogy nekünk nemcsak az élsport a fontos, hanem az is, hogy a gyerekek, a felnőttek mozogjanak, jöjjenek le néhány órát teniszezni mindenfajta eredménykényszer és kötöttségek nélkül.
- Milyen előnyei vannak a tenisznek a többi sportághoz képest?
- Minden sport hasznos és mindegyiknek megvan a maga szépsége, de a teniszben még a hetven évesen ütőt ragadók is átélhetik ugyanazt az örömöt, amit Pete Sampras, vagy Andre Agassi. Arra célzok, hogy ebben a játékban vannak ugyanolyan játszmalabdák, kettős hibák, rövidítések, amikről ugyanúgy órákig lehet beszélgetni. Szerintem ez is hozzátartozik az élményhez. Persze, futhat valaki nyugdíjasként 100 métert fél perc alatt, de nem hinném, hogy lenne értelme, mondjuk Carl Lewis tíz másodperc körüli idejéhez hasonlítania magát. A tenisz mellett szól, hogy más labdajátékokkal ellentétben, nem durva, nem kerülnek fizikai kontaktusba a játékosok. Persze sérülések előfordulnak, de egészen más jellegűek, és nem is ezek a jellemzőek, hanem sokkal inkább az, hogy egy kétórás meccs végére minden testrészét megmozgatva nagyon kellemesen elfárad az ember.
- Milyen gyakran ragad ütőt manapság?
- Így, a negyedik iksz táján már kevesebbet, mint korábban, de azért kondícióban vagyok, mert a tréningeken sokszor be kell állnom a háló mögé. A versenyzéssel sem hagytam fel teljesen. Legutóbb épp a magyar szenior (40+) bajnokságon lettem egyesben és párosban - Őri Ádámmal - is első.
- Lehet, hogy így lenne, lehet, hogy nem, számunkra azonban sokkal fontosabb, hogy a battai tenisz él, létezik, sőt, szerintem kiegyensúlyozottan fejlődik is. Mindez nagyban köszönhető annak, hogy immár két éve a VUK SE égisze alá tartozunk, nehéz helyzetünkben ők az első szóra segítő kezet nyújtottak felénk. Ha nincs a VUK, akkor ma aligha beszélhetnénk arról, hogy női élversenyzőnk, Kovács Gabriella jelenleg a magyar ranglista huszadik helyét foglalja el, s remélhetőleg nem ez a pozíció lesz számára végállomás.
- Hallottam, hogy Önnek hatalmas rálátása van a hazai, illetve a városi teniszéletre. Mikor került Százhalombattára?
- A 80-as évek közepén csöppentem Battára, először játékosként, de aztán hamarosan megbíztak a vezetőedzői teendőkkel is. Itt ragadtam, és megszerettem a helyi embereket és sportolókat. Sosem elégedetlenkedtem a körülmények miatt, mert szerintem minden adott ahhoz, hogy valaki megszeresse, illetve művelje a teniszt. Persze jó lenne, ha télen erősebb lenne a pálya világítása, vagy a fűtés, de ezek részletkérdések. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni a realitásokat. Ha belegondol például, hogy Debrecen és Pécs mennyivel nagyobb városok, mint Százhalombatta, és mi mégis ugyanabban a bajnoki osztályban szerepelünk, mint ők, rájön, hogy nem minden kizárólag a pénzen múlik. Persze az is igaz, hogy a kiugróan tehetséges versenyzők menedzseléséhez egy bizonyos szinten már kellenek az anyagiak is. Jó példa erre Szávay Ágnes esete.
- Miért pont őt említette? Talán, mert idén robbant be a nagy Grand Slam tornákon?
- Nemcsak azért, mert ő most bekerült a köztudatba, hanem azért is, mert egy-két éve Kovács Gabriella még nem egyszer legyőzte őt, viszont utána Ági hóna alá nyúlt egy tehetős szponzor, és megteremtette a feltételeit annak, hogy rangos külföldi tornákon szerepelhessen. Én ennek szívből örülök, és azon munkálkodom, hogy egyetemi tanulmányai révén majd Gabi is kijuthasson a tengerentúlra, az Egyesült Államokba.
- Ha ez sikerül, akkor a battai élsport elveszíti őt.
- Mi mást kívánhatnék a tanítványomnak, minthogy ne álljon meg félúton? Idehaza, igazán komoly ellenfelek híján sokkal nehezebb lenne számára az előrelépés. Hogy elveszítjük? Aki itt tanult meg teniszezni, az sosem felejti el ezt. Másrészt, ha sikeresebb és jobb játékos lesz, azzal csak tovább öregbíti Százhalombatta hírnevét. Mindehhez még annyit fűznék hozzá, hogy nekünk nemcsak az élsport a fontos, hanem az is, hogy a gyerekek, a felnőttek mozogjanak, jöjjenek le néhány órát teniszezni mindenfajta eredménykényszer és kötöttségek nélkül.
- Milyen előnyei vannak a tenisznek a többi sportághoz képest?
- Minden sport hasznos és mindegyiknek megvan a maga szépsége, de a teniszben még a hetven évesen ütőt ragadók is átélhetik ugyanazt az örömöt, amit Pete Sampras, vagy Andre Agassi. Arra célzok, hogy ebben a játékban vannak ugyanolyan játszmalabdák, kettős hibák, rövidítések, amikről ugyanúgy órákig lehet beszélgetni. Szerintem ez is hozzátartozik az élményhez. Persze, futhat valaki nyugdíjasként 100 métert fél perc alatt, de nem hinném, hogy lenne értelme, mondjuk Carl Lewis tíz másodperc körüli idejéhez hasonlítania magát. A tenisz mellett szól, hogy más labdajátékokkal ellentétben, nem durva, nem kerülnek fizikai kontaktusba a játékosok. Persze sérülések előfordulnak, de egészen más jellegűek, és nem is ezek a jellemzőek, hanem sokkal inkább az, hogy egy kétórás meccs végére minden testrészét megmozgatva nagyon kellemesen elfárad az ember.
- Milyen gyakran ragad ütőt manapság?
- Így, a negyedik iksz táján már kevesebbet, mint korábban, de azért kondícióban vagyok, mert a tréningeken sokszor be kell állnom a háló mögé. A versenyzéssel sem hagytam fel teljesen. Legutóbb épp a magyar szenior (40+) bajnokságon lettem egyesben és párosban - Őri Ádámmal - is első.
