Igen változatos anyag érkezett be – mondta el Markó Vivien, a pályázat ötletgazdája. Lelkes amatőrök és láthatóan komoly fényképezőgéppel rendelkező profik is jelentkeztek. Sajnos, olyan pályamunka is akadt, ami elnyerte a zsűri tetszését, de nem tudták elfogadni, mert a kiírt technikai feltételeknek nem felelt meg.

Akadt, aki a szép tájnak, egy függőhídnak, gyermek- vagy strucctekintetnek, vagy kamion alatt felvert sátor látványának nem tudott ellenállni. A zsűri – Szula Zsuzsanna, képzőművész, Wirth András, fotós és Szabó Dániel, látvány-szakember – végül olyan műveket hozott ki győztesnek, amelyeken magának az alkotásnak nem tudott ellenállni készítője.
Pulinka Lilla fotója festés, Boros Tamásé graffiti készítése közben készült. A felvételek nem ellesett, véletlenszerű pillanatot örökítenek meg, hanem az alkotás folyamatát, örömét tömörítik egyetlen képbe. Danis Barna fotográfus a megnyitón azt mondta: a kép akkor jó, ha érzelemmel van tele, és hasonló érzéseket vált ki a nézőből, mint amilyeneket az alkotó élt meg a készítésekor.

Ugyanakkor a fotózás a pillanat művészete is. Erre volt példa a harmadik helyezett, Jancsó Gergely felvétele, amin egy kivételesen szép naplementét kapott el – repülővel és ejtőernyősökkel. Ebben ugyan a szerencsén túl volt némi szerepe a számítógépnek is...
A megnyitót Tar Gergely kísérte a még mindig igen ritka, bár kétségtelenül egyre népszerűbb hangdrum nevű svájci ütős hangszerrel.

A műveket március 14-ig, délután 16 és 19 óra között lehet megtekinteni az Óvárosi Közösségi Házban.

A Barátság Művelődési Központ átalakítása miatt felélénkült az élet a dunafüredi és az óvárosi közösségi házakban. A vonzó programok révén ezek a városrészek is bekapcsolódnak Százhalombatta kulturális körforgásába. A kiállítás-megnyitót követő CopyCon koncert is sok fiatalt csábított az Óvárosba. A korai kezdésnek köszönhetően főleg 13-16 évesekből álló közönség lelkesen tombolta végig a mindig megbízhatóan jó hangulatú, közvetlen, bár most eléggé rövidre sikerült bulit. A Szolnokról indult, magyarul egyedülállóan raggázó fiatalembert szeretik és tisztelik a battaiak, és ez az érzés - legalábbis a koncerten úgy tűnt - kölcsönös.