Néhány hét, és negyven éves lesz a város. Jó alkalom az emlékezésre, de arra is, hogy elgondolkozzunk: milyen is ez a mi közös otthonunk, és milyen lehetne – legyen! - öt vagy tíz év múlva. Kivételes lehetőség előtt áll Százhalombatta.
Az évtized talán legnagyobb európai vállalkozása egy Duna program, amely célul tűzte ki, hogy az Északi-tengert a Fekete-tengerrel összekötő Rajna-Majna-Duna-csatorna a világ leghosszabb belvízi útja /3483 km,/ Európa főutcája, jelképe legyen. Egy évezredes álom.
Először Nagy Károly, a Frank birodalom királya, majd császára tervezte és kezdte el a Duna és a Majna közötti csatorna megépítését, az egész Európát átszelő kereskedelmi és hadiút kialakítását, amikor a birodalom határa a Duna és a római limes vonaláig terjedt. Halála után széthullott a birodalom, a terv feledésbe merült. Azóta számos elképzelés született a Duna-menti népek együttműködésére. Köztük Kossuth Lajos Duna-konföderációs víziója. A háború után Titó és Dimitrov évekig tervezgette egy dunai szövetség létrehozását, amelynek hazánk is tagja lett volna, míg végül Sztálin megelégelte ezeket a "kiagyalt ötleteket". Titót kiközösítették, Dimitrov pedig hirtelen, sokak szerint gyanús körülmények között hunyt el egy Moszkva környéki szanatóriumban. Elsősorban a minket érintő középső és az alsó Duna-szakasz országai érdekeltek ebben a vállalkozásban, mert itt maradtak el azok a fejlesztések, amelyek nyugatabbra már megvalósultak. A program különösen fontosnak tartja:
– a vízi közlekedés, a tömeges személy- és teherszállítás, az idegenforgalom fejlesztését,
– munkahelyek teremtését, a szociális biztonság és az életminőség javítását,
– a természeti környezet, a történelmi és kulturális örökség értékeinek védelmét,
– a kis- és közepes vállalkozások pénzügyi, oktatási és információs támogatását,
– a fenntartható városfejlesztést.
Minden Duna-menti település felhívást kapott saját programjának elkészítésére, amelyek bekerülnek a nemzeti programokba, majd a közös Európai Duna Programba. A tartalmas és vonzó programok számíthatnak a legnagyobb uniós támogatásra. Ez valóban kivételes lehetőség arra, hogy városunk a jövőben ne csak egy ipari város, egy lakótelepi alvóváros, hanem egy eleven, vonzó Duna-parti város legyen.
Találjuk ki Százhalombattát, a Duna-parti várost, Európa főutcájának egyik gyöngyszemét!
"Amíg egyetlen ember álmodik, addig az csak egy álom, ha többen álmodnak ugyanarról, az egy új valóság kezdete." /John Lennon, a Beatles alapítója/
Egy város jövője komolyabb dolog annál, hogy csupán a politikusokra vagy a tervező technokratákra bízzuk. Mindenki képes arra, hogy elképzelje, megtervezze saját és családja jövőjét, otthonát, hogy célokat tűzzön maga elé. Aki elég szerencsés, bátor és kitartó, nagyszerű dolgokat tud megvalósítani. Ugyanígy képesek lehetünk arra is, hogy közös otthonunk, a város jövőjét együtt tervezzük, számtalan ötletet, elképzelést közösen megvitatva, megfontolva. Én azt mondom: vágjunk bele!
Legyen a Hírtükörnek egy olyan oldala /melléklete, rovata/, amit a városlakók írnak. Lehetne az oldal neve "Agora". A szó eredeti, görög jelentése szerint piactér, a népgyűlés helye, ahol a város közös ügyeit megtanácskozzák.
Ahol minden közölhető ötlet, elképzelés helyet kap és megvitatható. Ahol a folyamatos párbeszédben gazdagodnak, kiérlelődnek azok a javaslatok, amelyek színesebbé, élhetőbbé tennék városunkat. Így valamennyien társszerzőivé, közös tervezőivé válhatunk a város jövő-programjának. Utóirat. Mióta battai vagyok, sokszor elképzeltem: milyen is lehetne ez a város? Ha hely és alkalom nyílt rá, néha el is mondtam egy-egy javaslatot, nem sok eredménnyel. Csak amióta képviselő lettem, van lehetőségem arra, hogy - megfelelően kidolgozva – közvetlen a testület elé terjesszem indítványaimat megtárgyalásra. Számos esetben éltem ezzel. A legtöbb elképzelést az Óváros északi részének fejlesztéséről írtam. A Téglagyári völgyről, egy vadasparkról, egy sokcélú városi parkerdőről, egy új városrész közösségi tervezéséről, vendéglátásra kialakított tanyákról, közös fejlesztési programról a szomszédos Duna-parti településekkel, de egyik kezdeményezője voltam a panel-programnak, amit szerintem folytatni kell. Hazai és külföldi példák bizonyítják, hogy egy lakótelepet élhetőbbé, egyhangú arculatát, külső megjelenését változatosabbá, szerethetőbbé lehet alakítani. A közösségi kezdeményezést és tervezést szolgálnák a város humanizálásáról, az ifjúsági tanácsról vagy ifjúsági önkormányzatról készült előterjesztéseim, és egy pályázat kiírásáról szóló javaslat is, amely főiskolásainkat, egyetemistáinkat arra ösztönözné, hogy diplomamunkájukhoz lehetőleg városi témát válasszanak. Mindezek a javaslatok már többé-kevésbé a városi tervek részei, de – ahogy mondani szokták – Isten malmai lassan őrölnek.
Végezetül néhány szó a bolhapiacról. Példaként arra, hogy ez bárkinek eszébe juthatna vagy már másoknak is eszébe jutott, csak éppen nem volt hely és alkalom arra, hogy megfogalmazzák, elmondják - hogy legyen belőle valami!
Szombat déltől hétfő reggelig zárva van a piac. Sokszor elgondolkoztam azon, mit lehetne ilyenkor kezdeni ezzel az üres, körbezárt térrel. Mindannyian tudjuk, hogy lomtalanításkor mennyi feleslegessé vált, de mások számára még használható holmit dobunk ki. Bizonyára még sok olyan kisebb-nagyobb dolog halmozódik fel egy-egy lakásban, amit – ne menjen veszendőbe – sajnálunk kidobni. Gondoltam, hogy a tavaszi és őszi hónapokban szombat délutánonként lehetne bolhapiacot tartani, ahová kivihetjük ezeket a dolgokat. Lehetne külön diáksarok is. Elhozhatnák műveiket a városban élő festők, fafaragók, keramikusok. A sérültek mindazt, amit szőnek, fonnak.
Miközben folyik a kipakolás, mi már nézelődünk, a zeneiskola fúvósai térzenét játszanak, aztán kezdődik a kisbíró verseny. Jó hangú diákok tréfás rigmusba szedve "kidobolják" az elmúlt és a következő napok híreit, "bemutatják" a piacot. A közönség szavaz, hogy ki volt a legsikeresebb, leghumorosabb. Ő lesz a tavaszi hónapokra megválasztott kisbíró. Ő nyitja meg minden alkalommal a piacot. Újabb tréfás rigmusokkal. Ősszel lehet megint verseny.
Végigjárjuk az árusokat, alkudozunk, megeszünk egy jó fokhagymás lángost, megiszunk rá egy sört vagy üdítőt Közben megbeszéljük, hogy mit tudnánk még kezdeni hétvégi napokon ezzel a térrel. Végül is az egész egy jó délutáni program lehetne.
Próbáljuk meg! Találkozzunk tavasszal a bolhapiacon!
