Kurt Vonnegut írt egyszer egy történetet, melyben úgy teszik tönkre egy bolygó lakóit, hogy mindenféle átlagértéket jóval a valódi fölött határoznak meg. Ettől mindenkinek kisebbségi komplexusa lesz, befordul, kikészül - a társadalom tönkremegy. Bocs, de ez jutott eszembe a már többféle változatban is meg-megjelentetett 100 leggazdagabb magyar c. kiadványról. Azt olvasni - miközben háromszor is meggondolom, hogy tíz deka párizsit vegyek-e vagy megengedhetek-e egy kis gyulait -, hogy egyetlen embernek lehet hússzor nagyobb vagyona, mint Százhalombatta város éves költségvetése... Nos, ez elég frusztráló.

Kurt Lewin német-amerikai pszichológus végzett kísérleteket a frusztráció egyénre és társadalomra gyakorolt negatív hatásaival kapcsolatban. A nevét viselő független, magyar közhasznú alapítvány célja a demokratikus társadalom megerősítése, azon belül is a tolerancia növelése és a sztereotípiákon alapuló gondolkodás visszaszorítása.

A gazdagság könnyen mérhető, elég egy vagyonbevallást fellapozni. Sokkal nehezebben megfogható viszont a szegénység. Kezdve azon, hogy nem feltétlenül számszerűsíthető adatokkal. Szegény lehet az is, akit a megoldatlan akadálymentesítés lakása négy fala közé szorít. Szegény az a család, akitől a családfő messzi kilométerekre talál csak munkát, és szegény az a családapa, aki csak hetente-havonta láthatja gyermekeit. Aki a testét árulja, lehet, hogy több pénzt visz haza esténként az út széléről, mint például egy virágbolti eladó, mégsem mondanánk éppenséggel gazdagnak, hisz közben a pénznél sokkal fontosabb értékeknek nincs birtokában - úgy is mint tisztelet, megbecsülés.

A Kurt Lewin Alapítvány gondozásában megjelent kiadvány előszavában Hajós András, ötletgazda a következőket írja: "nemcsak a szegénység, hanem az elesettség, a kitaszítottság más formái is helyet kapnak, így az anyag széles képet nyújt a segítségre szorulók életéről."