A két személy már eddig is észrevetette magát néhány figyelemre méltó kijelentésével. Ezek közül a teljesség igénye nélkül: Miskei István a fogyatékkal élő embereket közös akolba kívánta terelni az idei testületi ülésen. Mikor erre a jobb érzésű képviselők rosszallásuknak adtak hangot, ő azzal toldotta meg, hogy nem érti a felháborodás okát, hiszen a juhok békés állatok! Emellett egy másik témában azt állította, hogy a referencia szó jelentése megegyezik a preferencia fogalmával.
Szabó Zoltán szintén egy testületi ülésen a HPV okozta nemi betegségek elleni védőoltás ingyenes biztosításával szemben azzal érvelt, hogy olcsóbb megoldás az egészségvédelem érdekében, ha inkább sportolunk.
Azt gondoltuk, hogy ezektől már nincs hova lejjebb. Sajnos, tévedtünk. A november 30-i testületin a két úriember az éves munkásságukat megkoronázta azzal, hogy megszabták mindenkinek azt, hogy a jövőben mit tekinthetnek humorosnak és mit nem!
A történelem számos diktátort ismer. Ahány, annyiféle, de egy tulajdonságban azonosak. Elutasítják a humort. Hogy miért? Mert a kizárólagosságra törekvő személyek erős küldetéstudattal bírnak. (Meg akarják váltani a világot akkor is, ha az belepusztul.) Ennek teljesüléséhez a hősiesség látszata elengedhetetlen. Hősök viszont csak drámai helyzetben születhetnek. A dráma azonban szöges ellentétben áll műfajilag a humorral. A Miskei-Szabó tandem előállította a drámát egy képről, amelyen két volt miniszterelnök együtt mosolyog. Az általam elmondott vicc véleményem szerint valós problémára mutatott rá feszültségoldó formában. Aki persze mindenképpen az egyházak védelmezőjeként kíván hősies eposzba illő szerepet eljátszani, annak ez kapóra jött.
Csattanója is volt a Fidesz sajtótájékoztatójának. Miskei úr kijelentette, hogy ha rajtuk múlott volna, már megépült volna az óvárosi óvoda. Ezt hallva némileg megnyugodtunk, talán mégsem annyira reménytelen a helyzet. A nagy idők nagy embere is képes viccelni, még ha ezt nem is tudatosan teszi.
Weller János
