Vajon ismernénk-e Tróját Homérosz nélkül? Akhillesz-sarkunk lenne-e nélküle? Vajon tudnánk-e Toldi Miklósról, Arany János, Ilosvai Selymes Péter nélkül? Dobó Istvánról, az egri hősökről tudnánk-e Tinódi vagy Gárdonyi nélkül? A kérdésekből is sejthető a válasz: alkotók és könyvek nélkül aligha. És vajon megismerhető-e a nemzet géniusza a könyvtárak nélkül?
Mondják: maholnap könyvek mauzóleuma lehet a könyvtár, az olvasókból pedig lesz kíváncsi látogató. A csönd porosodó üveglapjai mögött sorakoznak majd a könyvek, mint műtárgyak. Effajta jövőképet festett elénk Dúl Antal a Városi Könyvár 25 éves ünnepén. Nem divatos pesszimizmus volt ez a részéről, hanem őszinte aggodalom. Amellett, hogy osztozom kétségbeesésében, vigasztal az, hogy Szalai Márta és munkatársai a névadó Hamvas Béla szellemiségét élvén éltetik. A kultúrát szomjazó ember kis oázisa, az otthon után második paradicsoma a mi kis könyvtárunk, melynek munkássága, színvonala országosan is jelentős.
Hiszen könyvtárunk dolgozói, munkatársai pontosan tudják: "Gazdagnak ékesség, szegénynek segítség a tudomány." Köszönet és hála illeti őket alkotásukért.
Végezetül:" ment-e könyvek által a világ elébb?" Azt hiszem, elsősorban csak azok által van igazi haladás. A virtuális kultúra sok esetben hasznos, de mindig arctalan és lélektelen. A könyvekben el van rejtve emberi arcunk, és minden könyvnek lelke van.
Dr. Fazekas István
alpolgármester
