Drámáival a háta mögött már a neve is olyan "erdősvirágos". Kezdetben vala a játék a szavakkal, a helyzetekkel, az emberiség egész történelmével: a Bibliától a robbantásos merényletekig.

Éva egy nagy, piros almát fényesít a combján, miközben úgy beszélgetnek Ádámmal, mint újdonsült, nem túl fényes eszű, de azért szeretetreméltó jegyespár a suhanó autóban. És ez csak a kezdet. A Műsorvezető Kánaán kapujából köszönti a kedves tévénézőket. Van stand up comedy Bábel tornya körül, és oknyomozó riport Ábellel, ami talán a legabszurdabb jelenet mindközül.

Bár elég nehéz választani, mert Erdős Virág változatos drámáinak egy igen erős közös jellemzője van: a totál kiforgatott, sőt, meghempergetett szituációk. Nincs olyan téma, amibe ne merne minden cikornya nélkül belevágni. Feldob egy helyzetet, beleszór néhány jól kitalált karaktert és olyan szövegeket ad a szájukba, hogy vagy önfeledten röhög az olvasó, vagy az álla esik le ekkora bátorság, tiszteletlenség (neadjisten! pofátlanság) olvastán. De a cél nem az üres kacagtatás, a nyegle polgárpukkasztás, hanem egy nagyon érzékeny, művelt gondolkodó intelmei, aggodalmai egyre inkább elhülyülő világunk iránt.

Drámái teljesen a mai (médiával szennyezett és reklámokkal pettyezett) környezetbe ágyazódnak. Legyen szó akár a "három királyok" kvízjátékáról, ahol "Jézus Krisztus az egy amfetaminszármazék, csak az a gáz, hogy később elég nehéz róla leállni." A "dumák" olyanok, amilyeneket tényleg hallhatunk az utcán járva, a buszon ülve, a tévét nézve, vagy a szomszédba áthallgatózva. Nyelvezete annyira érzékletes, annyira kilép a papírról, hogy az olvasó önkéntelenül is az utasításoknak megfelelően intonál magában.

A "Mara halála" lehetne a NANE Egyesület (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) mintadarabja, amit az aktivisták preventív előadásként hordozhatnának körbe az országban "hétköznapi, profán indulattal". A kötet záró darabja, a "Madarak" a madárinfluenza-hisztériából kiindulva mesél a rút kiskacsáról, szégyenről és elfogadásról – miközben a szereplők hol emberek, hol madarak, hol ajtót csapkodnak, hol meg a szárnyaikat.

Erdős Virág drámái – persze, azon túl, hogy aktuálisak, tanulságosak, elgondolkodtatók és fontosak – elsősorban nagyon szórakoztatók.