Lehetőségünk nyílt kipróbálni az indiai származású Reva-i elektromos városi autót, ami már magában véve is különleges élményt jelentett.

A Frankfurti autószalonon azóta bemutatták a kisautó 2010-ben illetve várhatóan 2011-ben bemutatásra kerülő új változatait, amelyek az általunk tesztelt modellnél már lényegesen többet nyújtanak akár a vizuális élmények, akár pedig a műszaki tartalom tekintetében. Persze most nem a jövőben megjelenő autóról lesz szó, hanem a még piacon lévő elődről.
Kezdjük a névvel és a származással. A Reva szó szanszkritul új kezdetet jelent, ami tulajdonképpen az autó filozófiáját tekintve rendben is van. Az autó meghajtásához szükséges rendszerek fejlesztése Kaliforniában zajlott, és 2001-ben Indiában megjelent az első autó az utakon. Azóta már a harmadik generáció is napvilágot látott, most ezt próbálhattuk ki.

Kezdjük a méretekkel. A hosszúság és magasság nagyjából megegyezik a Smartéval, de az autó szélessége lényegesen kevesebb, mivel az indiai forgalom jellegzetes közlekedési eszközéhez a riksakulihoz igazították, hogy a Reva is elférjen a szűk utcák forgatagában.
Az autó formavilága erősen megosztja a szemlélőket. Van aki hátborzongatóan csúnyának látja, sokan szerencsétlennek, esetlennek tartják, van aki szerint aranyosan bumfordi, de olyannal nem sikerült találkozni aki szépnek nevezte volna, ami a fura külső láttán érthető is. Az autó struktúráját ABS műanyag elemek fedik, amelyek mechanikai sérülésekkel szemben ellenállóvá teszik ezt a városi törpét. Nem horpad és nehezen karcolódik. Az autó vázát képező felépítmény elsőre nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek (sőt másodikra sem), de a forgalmazó és a gyár szerint eddig eladott több mint 4000 db Reva által megtett 60 millió kilométer alatt, egyetlen utas sem gyűjtött be súlyos sérüléseket a balesetek alkalmával. A cég, a Lotus Enginering Groupot bízta meg a szerkezeti elemek megerősítésével és a biztonsági rendszerek kialakításával, amit aztán közösen teszteltek is. A rossz előérzet ellenére el kell ismerni, hogy a karosszéria a különösen kegyetlen budapesti körülmények között sem csavarodik, sőt, a futómű kialakításánál fogva tanult kollégájánál (lásd: Smart) lényegesen kellemesebb gördülési és rugózási tulajdonságokkal rendelkezik. A teljesen elhibázott filozófia alapján tervezett - pályaversenyautósan rövid rugókkal és rossz karakterisztikával kialakított -  Smart futóművéhez képest, a Reva nem ráz és nem pattog, bár tempós kanyarokban a Smart viselkedése kiegyensúlyozottabbnak tűnik. Elöl és hátul  gólyalábakat és hosszú rugókat találunk. Az erőforrásként alkalmazott elektromotor illetve a  hajtáslánc elemei hátra kerültek, így a Reva értelemszerűen hátsókerekes, mint a Smart.

Az autócska irányítása egyszerű, hiszen csak két pedál van a lábunk alatt. Egy villanypedál és egy fékpedál. A sebességváltót egy nagyméretű, háromállású kapcsoló helyettesíti a műszerfalon, amivel egy üres, egy normál és egy "padlóvillany" üzemmódot választhat az autó vezetője. Az utóbbiban haladva lényegesen hamarabb fogjuk kimeríteni az akkumulátorokat (autónkban hagyományos elven működő ólom aksik voltak), cserébe azonban egész jól halad majd a mini trolink. A kormánykerék valami tudathasadásos módon egy sportkocsiba is jól mutatna, ami persze nem baj, sőt a sportosra hangolt áttétel révén az autó kis kormánymozdulatokkal is, jól manőverezhető. A négyüléses utastér első bőrfoteljei is valahonnan a luxuskocsik világát idéző környezetből lettek importálva, és ezekben elhelyezkedve már majdnem el is hisszük, hogy ez így van, de akkor csukjuk be a szemünket, és ne nézzünk se előre, sem pedig oldalra. A műszerfal és az ajtókárpitok ugyanis a design teljes csődjét mutatják, a manufakturális módszereknek is a legszerényebb verzióját bemutató tájkép egyszerűen snassz. Egymás között szólva, ennél némi kézügyességgel bárki szebbet csinálhatna. Hozzáteszem, minden megszokható, sőt higgyék el, hogy a kilométerenkénti 5 forintos költség el is felejteti a szörnyű látványt.

A már említett hátsó ülések, némi kényelmetlenség árán két kisgyerkőc szállítását is lehetővé teszik, de meg kell jegyezzük, ez erősen szükségmegoldás, mivel ilyenkor az elöl ülők helyzete is elég nyomorúságos lesz. Két személy esetén az utastér kényelmes és tágas, illetve a hátsó üléstámlák lehajtásával egy egész terjedelmes csomagteret is nyerhetünk.

Használat és üzemeltetés. Ez is egy fontos szempont, hiszen manapság Budapest még nincs berendezkedve az elektromos járművek befogadására, és amíg ilyen vezetése lesz a városnak, addig több mint valószínű, hogy minden környezetbarát megoldás üldözendő eretnekségnek számít majd. Például nincs olyan város Európában, ahol ilyen autóval fizetni kellene a parkolásért. De hagyjuk a hiénákat és a politikusokat, mert az sehová sem vezet, és ennek a cikknek alapvetően nem is ők a témája.

Szóval a 80 kilométeres hatótávolság bizony csak nagyon célirányos közlekedés esetén elegendő. Amennyiben egy kicsit több intéznivalónk támad, pillanatok alatt kiürült cellákkal maradunk. Igaz, hogy a rendszer figyelmeztet minket, sőt bizonyos szint alatt a teljesítményt is a takarékosságnak rendeli alá, de ez nem változtat a tényen, hogy nagyon oda kell rá figyelnünk, mennyit gurulunk. Az 5 forintos, valóban nagyon vonzó kilométer költséget a várhatóan háromévente felmerülő közel háromszázezer forintos akkumulátorcsere költsége kilométerenként kb. 7-8 forinttal növeli meg, ezt kb. 500 feltöltésre, azaz negyvenezer kilométerre vetíthetjük le. Még így is messze elmaradunk a hagyományos erőforrású autók 20-30 forintos kilométerárától.

A teljes feltöltéshez nyolc órára van szükségünk, de két órányi madzagon lógással már 80 százalékig teletölthetjük árammal a Reva "tankját". Amennyiben van még némi pénzmag otthon, az ólmos akkumulátorokat lecseréltethetjük a mobiltelefonokból ismert litiumos aksikra, amivel aztán rövidebb töltési idő és plusz 40 kilométer jár majd.

Tesztautónk klímával is fel volt szerelve, amire bizony esős időben is szükségünk lesz, mert az autó üvegfelületei pillanatok alatt bepárásodnak, amivel a hagyományos szellőzőrendszer csak reménytelen küzdelmet folytat.

A Reva összeségében egy könnyen megszerethető városi autó, ami képes elfelejtetni az utastérben uralkodó kőbalta állapotokat, a rémisztő külsőt (amit szerencsére belülről, haladás közben nem látunk), és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy élvezzük a majdnem hangtalan, trolis suhanás élményét.  ...... és ha jön a szmogriadó (amikor is leginkább a füst és koromokádó BKV buszokat kellene azonnal le- ...vagy földgáz üzemre átállítani!!!), mi akkor is gond nélkül gördülhetünk majd elektromos járgányunkkal. Egyébként, a Reva kishaszon változata is megjelent. Itt kikerültek az értelmetlen hátsó ülések és az áfa, céges adottságaink függvényében visszaigényelhető lett.

Tulajdonképpen mindenkinek el kell döntenie, hogy egy jövőbe mutató, és kétségtelenül takarékos, tiszta üzemű autó kedvéért visszalép-e 20-30 évet a komfort és a design területén, illetve a környezettudatos eszme oltárán tud-e, vagy akar-e jóval több mint 3 millió forintot áldozni. Amennyiben még van egy kis türelmük, személy szerint a rövidesen piacra kerülő, és már modern külsővel és belsővel készült továbbfejlesztett modellt ajánlanám a figyelmükbe.