Nagy bravúrt vitt véghez a Százhalombatta labdarúgó csapata, amely tavaly még csak a kilencedik helyen zárt az NB III Duna-csoportjában, idén viszont június 12-én a Dunakeszi elleni utolsó mérkőzésen már bajnoki címet ünnepelhetett mintegy ötszáz néző jelenlétében. Az örömteli díjkiosztó után az aranyérmes battai focisták vezetőedzőjével, Szép Imrével beszélgettünk, akinek korábban már volt hasonló sikerben része.
- Önnek melyik a kedvesebb bajnoki elsőség, amelyet még a Tiszaújváros együttesével szerzett, vagy ez a mostani?
- Mindenképpen ez a medál a kedvesebb, amit néhány perce akasztottak csak a nyakamba, hisz ezt egyéves intenzív munka előzte meg, egy rendkívül sikeres összefogás eredményeképp, ellenben a korábbi tiszaújvárosi aranyérmemet három és fél esztendős erőfeszítés előzte meg töménytelen buktatóval.
- Itt is másfél éve ül a kispadon.
- Igen, de az első hat hónap az ismert okok miatt egész másról szólt. Valójában csak 2004 nyarán kezdhettem el a tudatos csapatépítést, és a tervszerű szakmai munkát, ezért innentől számítom a feljutáshoz vezető korszakot.
- Ön és a csapat maximálisan rászolgáltak erre a sikerre. Mi volt ennek a kulcsa a negyvennyolc éves szakember szemével?
- Viccesen azt mondhatnám: az, hogy nem engedtünk a negyvennyolcból, de félretéve a tréfát, ahogy már említettem, szerintem az összefogás, és a csapategység. Minden játékos és vezető egy irányba húzott, töretlenül akart és tett is a győzelemért. Ennek ellenére persze akadtak gyengébb periódusaink, de ilyenkor is mindenki tette a dolgát, és főképp bízott önmagában és a társaiban.
- A tavasz folyamán sokszor panaszkodott a csapatot sújtó páratlan pech- és sérüléshullámra, de a végén mégiscsak odaértünk az első helyre, méghozzá magabiztosan, mert a bajnoki cím sorsa már két körrel a záró forduló előtt eldőlt.
- Azért ehhez kellettek a riválisok, elsősorban a Mór botlásai is.
- Meg az is, amit önről tartanak. Megszállottan kemény ember, aki nagyszerűen tudja motiválni a tanítványait.
- Nem vagyok én annyira kérlelhetetlen, mindent meg lehet beszélni velem. Viszont vannak dolgok, ilyen például az edzésmunka, amiben nem ismerek pardont. Nálam ez a belépő. Visszatérve a sérülésekre, valóban hátráltatták az elképzeléseinket, sokszor alig maradt hadra fogható focistánk, ilyenkor az ifjúsági együttesből kellett játékosokat kölcsönözni a kispadra. Nem csalódtam ezekben a srácokban sem, sőt közülük néhányan be is játszották aztán magukat a kezdőcsapatba. Amúgy higgye el, nem véletlen, hogy tavaly nyáron bő kerettel posztokra igazolva kezdtük meg a felkészülést, ebben a játékban mindig benne rejlenek a sérülések, eltiltások. De, hogy ennyi sújt majd minket, arra magam sem számítottam, pláne arra nem, hogy egy ismeretlen vírus is megtámadja a focistákat, nem is tizedelve, hanem valósággal megfelezve a társaságot. Így utólag már azt gondolom, hogy a sok csapás egybeforrasztotta az egészségeseket, illetve a felépülteket. A klubvezetők is mindent elkövettek a harci szellem életben tartásáért, és egyénileg is rengeteget beszélgettek a futballistákkal, hogy ne adják fel.
- Nem lehetett könnyű így küzdeni, amúgy is mindenki az első helyen állót akarja megverni…
- Ellenünk sokszor kettőzött erővel játszottak a riválisok, de ettől nem ijedtek meg, sőt még doppingolta is őket. Sokat segített egyébként a rutin is, szezon közben tapasztalt labdarúgókkal, Jakab Árpáddal, Sárdi Gáborral, Romanek Imrével erősödtünk, akik a gólerős Károlyi fivérekkel (Róberttel és Gáborral) kiegészülve nem egy meccs sorsát döntötték el egy-egy villanásukkal, találatukkal, illetve remek helyezkedésükkel. Szólnom kell a tavasszal szenzációsan védő Nagy Endréről, valamint az ősszel szintén megbízható teljesítményt nyújtó másik kapusunkról, Gárdosi Péterről is, valamint kitűnő középpályásunkról, Serfőző Istvánról, akik szintén tartást adtak ennek a masszív gárdának. Mindig hozta a formáját Móra Krisztián, Tolnai Tibor, Németh József, Flórián Ádám, és még sorolhatnám a többieket is, de félek, kifogyna a tollából a tinta.
- Van másik! Önnek is mindig akadt kihez nyúlnia a játékosai közül, gondolt mindenre, ahogy jó stratégához illik!
- Köszönöm, és jól esik, ha így látta, de ehhez az aranyos teljesítményhez szükségeltetett a nyugodt háttér is, aminek a megteremtésén Mester Emil elnök és Rednágel János ügyvezető elnök nagyon sokat fáradozott. Mindenki időben megkapta, ami illette, és a csapat körül tevékenykedők, Tallér Zsolt klubtitkár, Kiss József technikai intéző és Horváth Ferenc szertáros is gondoskodtak arról, hogy labdarúgóinknak csak a labdával kelljen foglalkozniuk. Ez az összefogás eredményezte a sikerünket.
- Juthat ez a százhalombattai foci feljebb is, vagy most még nem aktuális az NB II-ről kérdezősködni.
- Hogyne lenne aktuális, nagyon bízom benne, hogy jól szerepelünk majd az osztályozón. Mint ismert, a magyar bajnokságot átszervezik, így ezzel az aranyéremmel már biztosan ott vagyunk a harmadik osztályban (az NB III eddig a negyedik osztályt jelentette, mert volt NB I/B is), de ha a Gyirmót elleni osztályozón nyerünk, akkor két osztállyal is feljebb léphetünk. Ez egy vissza nem térő lehetőség. Persze, ha nem sikerül, akkor sincs tragédia, de a csapat nevében ígérhetem, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk. Ezúttal is nagyon számítunk a szurkolóinkra, reméljük, minél többen kijönnek buzdítani minket a június 26-i battai visszavágón. A bravúrhoz most is szükségünk lesz a tizenkettedik játékosra: a csodálatos százhalombattai közönségre.
- Mindenképpen ez a medál a kedvesebb, amit néhány perce akasztottak csak a nyakamba, hisz ezt egyéves intenzív munka előzte meg, egy rendkívül sikeres összefogás eredményeképp, ellenben a korábbi tiszaújvárosi aranyérmemet három és fél esztendős erőfeszítés előzte meg töménytelen buktatóval.
- Itt is másfél éve ül a kispadon.
- Igen, de az első hat hónap az ismert okok miatt egész másról szólt. Valójában csak 2004 nyarán kezdhettem el a tudatos csapatépítést, és a tervszerű szakmai munkát, ezért innentől számítom a feljutáshoz vezető korszakot.
- Ön és a csapat maximálisan rászolgáltak erre a sikerre. Mi volt ennek a kulcsa a negyvennyolc éves szakember szemével?
- Viccesen azt mondhatnám: az, hogy nem engedtünk a negyvennyolcból, de félretéve a tréfát, ahogy már említettem, szerintem az összefogás, és a csapategység. Minden játékos és vezető egy irányba húzott, töretlenül akart és tett is a győzelemért. Ennek ellenére persze akadtak gyengébb periódusaink, de ilyenkor is mindenki tette a dolgát, és főképp bízott önmagában és a társaiban.
- A tavasz folyamán sokszor panaszkodott a csapatot sújtó páratlan pech- és sérüléshullámra, de a végén mégiscsak odaértünk az első helyre, méghozzá magabiztosan, mert a bajnoki cím sorsa már két körrel a záró forduló előtt eldőlt.
- Azért ehhez kellettek a riválisok, elsősorban a Mór botlásai is.
- Meg az is, amit önről tartanak. Megszállottan kemény ember, aki nagyszerűen tudja motiválni a tanítványait.
- Nem vagyok én annyira kérlelhetetlen, mindent meg lehet beszélni velem. Viszont vannak dolgok, ilyen például az edzésmunka, amiben nem ismerek pardont. Nálam ez a belépő. Visszatérve a sérülésekre, valóban hátráltatták az elképzeléseinket, sokszor alig maradt hadra fogható focistánk, ilyenkor az ifjúsági együttesből kellett játékosokat kölcsönözni a kispadra. Nem csalódtam ezekben a srácokban sem, sőt közülük néhányan be is játszották aztán magukat a kezdőcsapatba. Amúgy higgye el, nem véletlen, hogy tavaly nyáron bő kerettel posztokra igazolva kezdtük meg a felkészülést, ebben a játékban mindig benne rejlenek a sérülések, eltiltások. De, hogy ennyi sújt majd minket, arra magam sem számítottam, pláne arra nem, hogy egy ismeretlen vírus is megtámadja a focistákat, nem is tizedelve, hanem valósággal megfelezve a társaságot. Így utólag már azt gondolom, hogy a sok csapás egybeforrasztotta az egészségeseket, illetve a felépülteket. A klubvezetők is mindent elkövettek a harci szellem életben tartásáért, és egyénileg is rengeteget beszélgettek a futballistákkal, hogy ne adják fel.
- Nem lehetett könnyű így küzdeni, amúgy is mindenki az első helyen állót akarja megverni…
- Ellenünk sokszor kettőzött erővel játszottak a riválisok, de ettől nem ijedtek meg, sőt még doppingolta is őket. Sokat segített egyébként a rutin is, szezon közben tapasztalt labdarúgókkal, Jakab Árpáddal, Sárdi Gáborral, Romanek Imrével erősödtünk, akik a gólerős Károlyi fivérekkel (Róberttel és Gáborral) kiegészülve nem egy meccs sorsát döntötték el egy-egy villanásukkal, találatukkal, illetve remek helyezkedésükkel. Szólnom kell a tavasszal szenzációsan védő Nagy Endréről, valamint az ősszel szintén megbízható teljesítményt nyújtó másik kapusunkról, Gárdosi Péterről is, valamint kitűnő középpályásunkról, Serfőző Istvánról, akik szintén tartást adtak ennek a masszív gárdának. Mindig hozta a formáját Móra Krisztián, Tolnai Tibor, Németh József, Flórián Ádám, és még sorolhatnám a többieket is, de félek, kifogyna a tollából a tinta.
- Van másik! Önnek is mindig akadt kihez nyúlnia a játékosai közül, gondolt mindenre, ahogy jó stratégához illik!
- Köszönöm, és jól esik, ha így látta, de ehhez az aranyos teljesítményhez szükségeltetett a nyugodt háttér is, aminek a megteremtésén Mester Emil elnök és Rednágel János ügyvezető elnök nagyon sokat fáradozott. Mindenki időben megkapta, ami illette, és a csapat körül tevékenykedők, Tallér Zsolt klubtitkár, Kiss József technikai intéző és Horváth Ferenc szertáros is gondoskodtak arról, hogy labdarúgóinknak csak a labdával kelljen foglalkozniuk. Ez az összefogás eredményezte a sikerünket.
- Juthat ez a százhalombattai foci feljebb is, vagy most még nem aktuális az NB II-ről kérdezősködni.
- Hogyne lenne aktuális, nagyon bízom benne, hogy jól szerepelünk majd az osztályozón. Mint ismert, a magyar bajnokságot átszervezik, így ezzel az aranyéremmel már biztosan ott vagyunk a harmadik osztályban (az NB III eddig a negyedik osztályt jelentette, mert volt NB I/B is), de ha a Gyirmót elleni osztályozón nyerünk, akkor két osztállyal is feljebb léphetünk. Ez egy vissza nem térő lehetőség. Persze, ha nem sikerül, akkor sincs tragédia, de a csapat nevében ígérhetem, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk. Ezúttal is nagyon számítunk a szurkolóinkra, reméljük, minél többen kijönnek buzdítani minket a június 26-i battai visszavágón. A bravúrhoz most is szükségünk lesz a tizenkettedik játékosra: a csodálatos százhalombattai közönségre.
