Fiatalok serege jön velem szemben a Hága László úton. Kérdem tőlük: ki volt Hága László? Tanácstalanul néznek egymásra.
Mint pályakezdő fiatal kerültem a szőnyi, az akkori MASZOLAJ-hoz 1951-ben. Ott találkoztam először Lacival. A finomító technológusa volt. Családja, felesége és három szép lánya a lakótelepen lakott. A finomító felfutásban volt, ezért Hágára igen nagy feladat hárult. Egyre-másra épültek az új üzemek. Ezeket meg kellett ismerni, be kellett üzemelni. Erre csak igen szakképzett ember volt képes. Ilyen volt Hága László. Beszélt németül, angolul és oroszul. Ismerte a külföldi szakirodalmat és jól ismerte az üzemeket. Sem előtte, sem utána nem találkoztam olyan emberrel, aki az elméletben és a gyakorlatban hozzá hasonlóan egyformán otthonosan mozgott volna.
Többször és többen emlegették, hogy nem bírják az általa diktált iramot. Mindenről a helyszínen szeretett meggyőződni, ezért nem volt ritka eset, hogy az üzemi szerkezetre egy műszak alatt tízszer fel- és lefutott. Nemcsak a vegyészet, a gépészet, a műszerészet is a kisujjában volt. Aki akart, rengeteget tanulhatott tőle. Én a laboratóriumban dolgoztam, ő elsősorban üzemi ember volt. Ennek ellenére sok-sok témát közösen beszéltünk meg, közös találmányunk is volt.
1956-ban új oldaláról ismertem meg. Akkor már a gyár igazgatója volt. A forradalomban a gyár leállt. Hága higgadtan mérte fel a helyzetet. Vigyázott a gyárra. És vigyázott az emberekre. A forradalom letörése után mindenütt jött a számonkérés. Akik részt vettek, retteghettek. Emlékeim szerint a gyárból senkit sem hurcoltak el, és engem is ő mentett meg. Még most is hálatelt szívvel gondolok emberségére és meleg barátságára.
Egy villanás az életéből. Akkoriban fedezték fel Zalaegerszegen a nagylengyeli kőolajat. Ez egy nagyon nehezen kezelhető, sűrű kőolaj volt. Az akkori „okosok” nagy elméleti vitába kezdtek, hogy lehet-e krakkolni ezt a kőolajat. Ő ezalatt a péti üzemben, egy kísérleti berendezésben már krakkolta is. Elképzelhető a bölcsek meglepetése, amikor kimondták, hogy nem lehet, és ekkor Hága elővette a kísérleti berendezésben gyártott terméket. Uraim, ezt Péten a nagylengyeli kőolajból állítottam elő – mondta.
Egy idő után a ’60-as évek elején már nem volt maradása Szőnyben. Sikerült elérnie, hogy Budapesttől délre, Százhalombattán egy finomító és egy erőmű épüljön. Természetesen ehhez az akkori tröszt vezetőségét kellett megnyernie. Sikerült neki. Én pár évvel később követtem. Itt ismétlődtek a szőnyi feladatok. Üzemek épültek a legmodernebb licencek alapján, és ezeket be kellett üzemelni. Minden üzem magán hordta Hága keze nyomát. Szakemberek egész tömegét nevelte ki.
Külföldről érkezett haza, amikor éppen indult az egyik desztillációs üzem. Rögtön rohant, hogy az indulásnál segíthessen. Alig ért le, óriási robbanás reszkette meg a levegőt. Azóta sem történt hasonló tragédia, heten haltak meg és sokan megsebesültek. Hága a tűz fészkébe rohant menteni az ott rekedteket. Sérüléseibe belehalt. Ez 1968-ban történt.
Tisztelt Városlakók! Amikor a Hága úton mentek, jusson eszetekbe ez a nagyszerű mérnök, ez a valódi hős! Úgy gondolom, helyes lenne egy tábla elhelyezése valamelyik ház falán, amely tudatná ki volt dr. Hága László. Van mit tanulni tőle a mai generációknak is. Ebben az évben lenne 85 éves.
