Alapításuk harmadik évfordulóját ünnepelték a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetének százhalombattai intézményei szeptember 10-én. Az Átmeneti Szálló és a Családok Átmeneti Otthona a rendezvényére a szakmai partnereik mellett mindenki meghívást kapott, aki – akár csak közvetve - segítette az itteni munkát.
Török László, a szervezet igazgatója megnyitójában hangsúlyozta: a három év legnagyobb eredménye, hogy azoknak az embereknek, akik éveken át kilátástalanságban éltek és reményük sem volt arra, hogy valamikor jobbra fordul a sorsuk, megváltozott az élete. Akik ide bekerülnek – folytatta –, tudják, hogy átmeneti segítségre számíthatnak, de az itt eltöltött hosszabb-rövidebb idő után új életet kezdhetnek.
Bércesi János, az Átmeneti Szálló vezetője elmondta, hogy az utcai gondozó szolgálat az elmúlt három év alatt 106 hajléktalannal került kapcsolatba, többnyire 40 és 59 év közötti férfiakkal. A nappali melegedőben naponta átlagosan 62-en fordulnak meg és veszik igénybe a térítésmentes szolgáltatásokat: a tisztálkodási, mosási lehetőséget, a tanácsadást, a ruha- és élelmiszer-adományokat, de könyvtár, televízió és társasjáték is a rendelkezésükre áll. Naponta egy alkalommal hideg élelmet biztosítanak a rászorulóknak, akik a maguk által hozott ételt is felmelegíthetik. Az éjjeli menedékhely negyven férőhelyes, szintén térítésmentes, az átmeneti szálló igénybevételéért azonban már fizetni kell. Az első hónap ingyenes, azt követően havonta 8500 forint a díj. A szerződést egy évre kötik, amely indokolt esetben további fél évvel meghosszabbítható. A cél azonban nem az, hogy tartósan maradjanak a szálló lakói, hanem hogy képessé váljanak továbblépni. Erre a kiléptető lakás is lehetőséget kínál, amely négy ember számára biztosít helyet.
Gáspárné Boácz Margit és Kerekiné Zentai Kinga intézményvezetők arról számoltak be, hogy az induláskor az átmeneti szállóról átköltözött tizenegy család mindegyike továbblépett már. Legtöbben albérletbe költöztek, egy család kapott önkormányzati bérlakást, egy pedig az úgynevezett kiléptető lakásba költözött, két család, amelyek bántalmazás, illetve egészségtelen körülmények miatt került az otthonba, visszatért a saját lakásába, egy másik pedig más településre költözött. Az átmeneti otthon feladata nemcsak az, hogy biztosítsa a lakók számára az életvitelszerű tartózkodást, hanem az is, hogy az intézményben eltöltött idő alatt a családok felkészüljenek az önálló otthon kialakítására, önmaguk fenntartására, önálló döntések meghozására, valamint helyzetük reális értékelésére. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjék, a dolgozók kitartó szakmai munkája mellett a családok együttműködésére is szükség van. Mint elhangzott, kezdetben nehezen viselték a lakók az új rendet, a szigorú szabályokat, de idővel elfogadták azokat, mert látták, hogy az ő érdeküket szolgálják.
Akiknek sikerült továbblépniük az intézményből, többségükben – 24 család – albérletbe költöztek. Három család vásárolt saját lakást, hat sikeresen vett részt az önkormányzati lakáspályázaton, és most bérlakásban élnek. Nyolcan a rokonság segítségével oldották meg lakásproblémájukat, és természetesen arra is van példa, hogy ismeretlen helyre távozik egy-egy család.
Az ünnepi rendezvényen az átmeneti otthonban lakó gyerekek rövid mesejátékot mutattak be az okos juhászfiúról, aki tudásával és leleményességével elnyerte a király elismerését. Talán nem véletlenül esett a választás éppen erre a mesére, amely azt üzeni, hogy mindig van remény a jobb életre.















