Bár a délelőtti készülődést elmosta az eső, és még délután is borús volt az idő, a műsort sikerült a szabadtéri színpadon, kellemes nyáresti hangulatban megtartani.

Sajnos, az együttesekkel nem volt ilyen szerencséje a fesztiválnak, a 23 meghívott országból csak 17 képviseltette magát.  A távolmaradás oka a legtöbb esetben az volt, hogy a táncosok nem kaptak vízumot. Az előkészületek tehát idén se voltak zökkenőmentesek, ebből azonban mit sem lehetett észrevenni a Nyitóceremónián. Mind a közelebbi, mind a számunkra különlegesebb országok képviselői színvonalas, szórakoztató műsort adtak. A közönség ugyanúgy jó szívvel fogadta szlovák szomszédainkat és lengyel barátainkat, mint az egzotikus thaiföldieket és a fergeteges kolumbiaiakat. Nagy sikert aratott az orosz táncegyüttes, akik műsoruk végén egy magyar dal előadásával kedveskedtek a vendéglátóknak. Nem véletlenül kísérte olyan erőteljes tapsvihar a bemutatókat, hiszen a hatalmas nézőtéren kétezer ötszázan ültek. Sokan most először jártak a Summerfesten, a legtöbben azonban már maguk is dúdolták a táncosokkal a finálé alatt felcsendülő fesztiválhimnuszt: „Kéz a kézben táncolunk, forog velünk a Föld.”

Augusztus 15-én, a barátság napján sokan ellátogattak a Népek Báljára, hiszen ez a legjobb alkalom arra, hogy az ember egy kicsit a kulisszák mögött érezze magát. Ilyenkor lehet ismerkedni a külföldiekkel és kipróbálni a különböző táncokat. Akik mélyebben érdeklődtek az országok folklórja iránt, a négy estén át tartó Táncpanorámákon tekinthették meg az együttesek teljes műsorát.

Akik inkább csak a zenét kedvelik, azok is megtalálhatták a számításukat. 13-án a Csárdáskirálynő nagyoperettet tekinthették meg, a Fesztiválsátorban, a MOL Világzenei Színpadon meghallgathatták a Bahorka koncertet, a Vujicsics zenekar ünnepi koncertjét, Németh Dénest és zenekarát, és persze a résztvevő együttesek zenekarainak előadását. A népművészeti vásáron eredeti kézműves portékákat lehetett venni, és a szervezők természetesen gondoltak a gyerekekre is. Többféle program várta őket: Bogármuzsika, ahol a zenés, ritmusos, mozgásos játéké volt a főszerep, a már ismert „Ki játszik ilyet?”, a Ramazuri Báb-színjátszóház előadása és a Nemzetközi Játszóház.

A fiatalok esténként a Battafitben kapcsolódhattak ki. A kint felállított sátorban népzenére, a benti részen pedig főként modern elektronikus zenére táncolhattak. A favorit persze idén is a nyári jelmezbál volt. Együtt buliztak a kalózok, a pápa és testőrsége, a vámpír, a nyuszi és az arab olajmágnás, aki maga Szigetvári József volt – inkognitóban.

Két programot mindenképpen ki kell emelni. Az egyik az Aranyszív Gála, amikor a kihívással élők veszik birtokba a színpadot, a másik pedig az ökumenikus istentisztelet. Talán ez a két program érzékelteti leginkább a Summerfest üzenetét, az egymás iránti tiszteletet, szeretetet és elfogadást. A „szeretet napján” a megkereste Szigetvári Józsefet, a Summerfest igazgatóját a zsidó egyházközség néhány tagja, és arra kérték, hogy ők is részt vehessenek az ökomenikus szertartáson. Így történt, hogy a Szent István templomban egyszerre ünnepelték a szeretetet a zsidó, a katolikus és az iszlám vallású emberek. Egy nemzetközi rendezvény sikerességére talán nem is kell több bizonyíték. Célba ért az üzenet, beteljesült a fesztivál himnusza: „Kéz a kézben álmodunk egymásnak szebb jövőt.”