Urbáriumi lakosként a minap került a postaládánkba a polgármester úr – mint választókerületünk települési képviselőjének – beszámolója az utóbbi időben a környezetünkben történt változásokról. Ennek kapcsán két dolgot szeretnék megemlíteni.
9 és 5 éves gyermekeim még nem tudják, hogy milyen az a játszótér, amely megfelel az európai uniós normáknak, azt azonban én biztosan tudom, hogy a régi játszótéren lévő elbontott favárban szerettek játszani. Élvezték a hosszú csúszdát, jó volt a nagy homokozó. Most, hogy kezd kialakulni a játszótér új arculata, sajnálattal vették tudomásul, hogy a megszokott játék eltűnt. Helyette kaptak egy valóban szép és korszerű játszóvárat, de sajnos rövidebb csúszdával. Azt már én teszem hozzá, bár az EU-konform játszótérhez én sem értek, hogy szerintem is fölösleges volt elbontani a nem túl régen épült, fából készült, és véleményem szerint nem is olyan rossz állapotú játszóvárat. Talán a régit (javítással, festéssel) be lehetett volna integrálni az újba. Ugyancsak nem értek a játszóterek költségvetéséhez, és nyilván csak a laikus szól belőlem, amikor fölteszem a Márkus László régi kabarétréfájából ismert kérdést: Mi került ebben 41 millió forintba, amikor a lámpás csomópontok kialakítása egyenként „csak” 15 millió forintba került. Ennyi pénzből szerintem igen jó minőségű családi házat lehet építeni.
A másik dolog, ami miatt tollat ragadtam, a Vörösmarty út lámpás csomóponttá történő átalakítása. Kisgyermekes szülőként csak pártolni tudom a dolgot, reménykedve, hogy ha majd gyermekeim egyedül közlekednek gyalogosan vagy kerékpárral, nagyobb biztonságban kelhetnek át az úton. Egy dolog azonban (azt hiszem nemcsak engem) zavar, hogy a lámpák tapasztalataim szerint nagyon rosszul vannak programozva. A korábbi tájékoztatás szerint a Vörösmarty útnak (nevezzük ezt az irányt hossziránynak) van „elsőbbsége”, a keresztirányú forgalom esetén az útba épített érzékelők, illetve a gyalogosok és kerékpárosok számára elhelyezett nyomógombok indítják a lámpaváltást. Ha ez így van, felmerül bennem néhány kérdés, gondolat:
A Vörösmarty úton közlekedőknek keresztirányú forgalom híján állandó szabad útjuk van. Ezért, ha a hosszirányú forgalom már adott ideig zavartalanul fennállt, nem érthető, hogy a keresztirányból érkezőknek miért kell további kb. 1 percet várakozniuk, miért nem vált azonnal a lámpa.
A Gesztenyés úti csomópontnál tapasztaltuk, hogy a keresztirányból érkezőknek a lámpa nem minden esetben ad mindkét irányban szabad utat. Ha keresztirányban szemből nem egyszerre érkeznek a járművek, a lámpa nem biztos, hogy szabad utat ad a „későn” érkezőnek. Várhatnak egy lámpaváltási kört, kb. 2 percet. Elég idegesítő.
A gyalogosok és kerékpárosok is rosszul jártak. Ők talán még többet várhatnak, főleg, ha van járműforgalom a kereszteződésben.
Nem vagyok közlekedési szakember (bár közlekedem), de úgy gondolom, javítható lenne a lámpák programozása.
Elsőként a gyalogosoknak és kerékpárosoknak feltétlen elsőbbséget adnék. Őket várakoztatnám legkevésbé, mivel ők a legfegyelmezetlenebbek, ugyanakkor a legvédtelenebbek, és sokuk nem is rendelkezik közlekedési ismerettel. Többször láttam, hogy a piros lámpa ellenére csak körülnéznek és átmennek. Nem értik (joggal), hogy sehol senki, és legkevesebb 1 percet várniuk kell az átkelésre. Már meg sem nyomják a gombot.
Másodszor. Ha a hosszirányú forgalomnak egy ideje már szabad útja volt, mihelyt az érzékelő a járművet észleli, a keresztirányú forgalmat azonnal elengedném. Teljesen fölösleges a várakoztatás.
Harmadszor a keresztirányú forgalmat egyik irányból sem különböztetném meg, mindkét iránynak szabad utat engednék, függetlenül attól, hogy van-e keresztirányú várakozó vagy sem.
Levelemet csak a figyelemfelkeltés, jobbító szándék vezéreli, senki érintettet nem akarok megsérteni.
Üdvözlettel, Virág Attila
