Az NB III Duna-csoportjában tavaly ősszel és idén tavasszal is óriási versenyfutás folyt az elsőségért a battaiak és a móriak között. Kevesen gondolták volna, hogy az aranyérem sorsa nem az egymás elleni rangadón dől el, hanem már két fordulóval a bajnokság befejezése előtt. Pedig így történt, és ennek utólag azért is örülhetünk, mert június 5-én Móron a mieink - már bajnokként pályára lépve - kétgólos vereséget szenvedtek Disztl László tanítványaitól. De foglalkozzunk inkább a fontos győzelmekkel, amelyek elvezettek a feljutásig!
Május 22-ig csak két pont volt futballistáink előnye, ám a Taksony 3-1-s legyőzésével ez ötre nőtt, miután a Mór - a tizenöt csapatos mezőnyben - abban a fordulóban éppen szabadnapos volt. Ezt követően a Fejér megyeiek május 25-én egy korábbról elhalasztott meccsüket bepótolva a Rojik otthonában csak gólnélküli döntetlent értek el, ami miatt a fórunk öt pontról négyre apadt, s ekkor már komolyan elkezdhettünk reménykedni a végső sikerben. Május utolsó vasárnapján aztán minden úgy alakult, ahogy arról álmodtak a battai szurkolók. Szép Imre együttese, ha nagy csatában és nehezen is, de 2-1-re legyűrte a III. Kerület TUE gárdáját, a rivális ezzel egyidejűleg kikapott a RAFC-tól, így a differencia már hét pont lett ide. A battai győzelem egyébként a szív, az akarat és az összefogás diadala volt. Nem játszottunk ugyan fölényben, de mindenki hajtott kifulladásig, és a Károlyi–fivéreknek köszönhetően jobban sikerült kihasználni a helyzeteinket, mint a fővárosiaknak. Persze Nagy Endrének is köszönettel tartoznak a társak ezért a győzelemért.
A harmincnyolc esztendős kapus bravúrt bravúrra halmozott. Nem szabad elfelejtkezni Serfőző István helytállásáról sem, aki az édesapja halálát követően emberileg és szakmailag is jelesre vizsgázott a középpályán a nehéz percekben. Ekkorra világossá vált, hogy ha a három hátra levő találkozó bármelyikét megnyerjük, megszerezhetjük a bajnoki címet függetlenül a nagy vetélytárs eredményeitől. Igaz, hogy a hátralevő összecsapások nem ígérkeztek könnyűnek, így például a soron következő szigetszentmiklósi sem. Márciusban a két együttes meccse a pálya használhatatlansága miatt elmaradt, május 18-án pedig az özönvízszerű esőzés és villámlás miatt szakadt félbe. A június elsejei harmadik ütközet sem indult túl lendületesen, hisz a szünetben még 0-0 volt az állás. Végül mégis beigazolódott, hogy három a magyar igazság, mert a fordulás után Serfőző, Sárdi és Németh is betalált, és a 3-0-ás győzelem után már bajnokként vonulhattak le játékosaink az idegenbeli pályáról. gí június első hétvégéjén már nem volt jelentősége a 6-4-es „móri mészárlásnak”. Az igazi ünneplés még előttünk áll. Csapatunk június 12-én, 17 órától játssza bajnokavató mérkőzését idehaza a Dunakeszi ellen.
A klub nevében Mester Emil elnök, valamint Rednágel János ügyvezető tisztelettel arra kér minden kedves százhalombattai szurkolót és sportbarátot, hogyha ideje engedi, látogasson ki vasárnap a találkozóra, hogy a csapattal együtt tegyük emlékezetessé ezt az „aranyos napot”. Az MLSZ illetékesei a meccs lefújása után adják át az érmeket kedvenceinknek, az után pedig utcabál és várhatóan hajnalig tartó fiesta veszi kezdetét a Városi Szabadidő Központban. Ez a találkozó a fárasztó és eredményes szezont követően hab lesz a tortán – mondta Szép Imre edző, amihez hozzá lehetne fűzni, hogy a hab után akár tejben-vajban is fürödhetnek majd a fiúk, a magyar labdarúgó bajnokság átszervezése miatt ugyanis előfordulhat, hogy nem egy, hanem két osztállyal is feljebb léphetnek. Ehhez június folyamán két osztályozót kell még sikerrel megvívniuk, mégpedig az NB II Hummel-csoportjának kilencedik helyezettjével. Ezen a helyen jelenleg a Veszprém gárdája áll, de lehetséges ellenfélként szóba jöhet a Balatonlelle, a Soroksár, a Budakalász vagy a Kaposvölgye együttese is, ami az utolsó forduló eredményeitől függ. Ami biztos, az osztályozó első felvonása idegenben lesz június 19-én, a visszavágó pedig június 26-án idehaza. Az is tuti, hogy bármit hozzon ez a ráadás, ezt az idényt a srácok nekünk már bearanyoztátok.
