Ritkán találkozni ilyen őszintén indulatos, lendületes képekkel ezen a helyen. A festmények nagy része 2009-ben született, részben önálló ötletek, kísérletek, részben „házi feladatok” az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Szakára.

- Keresed még a legjobb kifejezési eszközödet?
- Többfelé keresgélek. Nem tudok folyamatosan csak egy dolgot csinálni, egy úton járni. Az iskolai feladatokat is szeretem átértelmezni…
Ennek egyik leghatározottabb példája a „Családi album” nevet viselő feladat, amit Fazi megrázó, fekete-fehér dokumentumfotók ceruzával, filccel kiszínezett, címekkel

– „Farsang az oviban”, „Anyu munkanélküli lett” –tovább értelmezett  képekkel töltött meg.
- Úgy gondolom, aki komolyan akar művészettel foglalkozni, ismernie kell mindent. Tudni kell jól rajzolni, vágni kell az anatómiát, a térábrázolást, és minden ábrázolási rendszert a kubizmustól az absztraktig. Egy ma élő művésznek tudnia kell mindezt, különben csak festő marad.

- Mióta vagy ebben ilyen határozott és tudatos?
- Amikor elkezdtem Bandy-nál tanulni, nagy lehetőségnek éreztem, hogy egy képben ötvözzem a 20. századot és a klasszikus művészetet. De ha komolyan így szeretném csinálni, ismernem kell az ábrázolási rendszereket mondjuk Krisztus előtt 3000-től egészen máig.

- Ősszel harmadéves leszel. Milyennek látod a többi diákot az egri főiskolán?
- Nagyrészt sima "festők". Bejárnak órára, festegetnek és kész. Arról már nem állnak neki gondolkodni, hogy miről is szól ez a dolog, vagy, hogy mire való. Persze van, aki komolyan gondolja, és éjjel-nappal erről beszélget, folyamatosan dolgozik, kísérletezik és "szüli magából" a jó melókat. Persze, mindenki tehetséges, csak nagy részüknek még nem kiforrott a gondolkodása.

- Te már tudod, hogy mit kell festened?
- Hogy mi lesz ebből festészetileg, azt a doktorimig tudom, ami várhatóan 5-6 éven belül bekövetkezik. Az én világom A KÉP. Ebbe persze beletartoznak az alternatív dolgok is, mint a performance, az installációk. Ha van lehetőségem, foglalkozom ezzel is. De festeni mindig fogok.

- Láthatóan szeretsz nagy méretben dolgozni…
- A méret felszabadít. Ott van előttem egy marha nagy üres felület, kezemben a nagy ecsetem, és érzem, hogy ezt most nekem meg kell támadnom; és ebben a "háborúban" kialakul valami a papíron, ami a saját világom.

- Az előbb már a doktoridat hoztad szóba. Mi a terved a szakdolgozatra?
- A Magyar Kétfarkú Kutyapártról fogom írni… (MKKP) Ez egy mellékes kis kutatás. Teljesen más, mint amit én csinálok, de közel egy bizonyos "műfajhoz", ami engem legalább annyira érdekel, mint a festészet, ez pedig a médiahack, ami az emberek gondolkodása ellen elkövetett "terrortámadás".

Az MKKP egyszemélyes szegedi street-art akciócsoport, cetliken kiragasztgatott magánhirdetményeket, óriásplakátokat, közlekedési és utcatáblákat, valamint fényeket és árnyékokat értelmez, ír és fest át. Hol csak a vicc kedvéért, hol a Föld védelmében, vagy a marketing ellen.

- Mire számítson az ember, aki belép a kiállításodra?
- Ez egy battaiaknak való kiállítás. A battaiak nem nagyon látnak ilyet, nem találkoznak ezekkel a dolgokkal. Batta számomra olyan, mint egy kis darab Amerika itt "Magyarország szívében". Az a fajta közhelyes, unalmas és emellett mézes-mázos Amerika, amilyet Tim Burton ábrázol az Ollókezű Edward-ban. Ott ritkán látni akasztott politikusokat.

Fazi első egyéni kiállítása augusztus 4-ig lesz látható a BMK-ban, de utána egyből újra láthatunk tőle és főiskolás társaitól egy csoportos tárlatot. A Hajó Csoport mentora, a jelenleg az egri főiskolán oktató Borgó György Csaba, aki éveken át Százhalombattán élt, és itt is számtalan diákot oktatott.