Február 18-án, életének ötvenedik évében rövid ideig tartó, súlyos betegségben elhunyt dr. Poroszlai Ildikó, a „Matrica” Múzeum igazgatója.
Dr. Poroszlai Ildikó az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett régész diplomát, később elvégezte a történelem-angol és történelem-néprajz szakot is. 1993-ban doktorált régészetből.
Első munkahelye a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Könyvtára volt, majd kulturális szervezőként helyezkedett el a Műcsarnok Propaganda Osztályán. 1984-ben kezdett Százhalombattán dolgozni, nevéhez fűződik a „Matrica” Múzeum és a Régészeti Park létrehozása és fejlesztése. A Pulszky Társaság Múzeumi Egyesületének alelnöke, a Kismúzeumi tagozat megalakítója és vezetőségi tagja, a holland-magyar kormányközi kapcsolat keretein belül működő MATRA program „kismúzeumi vezetők managementje” projekt egyik trénere és koordinátora, a Swedish-Hungarian Research Project egyik vezetője, a Százhalom Alapítvány kuratóriumának tagja volt. Több önálló és szerkesztett, magyar illetve német, angol nyelvű tudományos kiadvány fűződik nevéhez, így például a 4000 év a 100 halom városában, Százhalombatta története, Ásatások a százhalombattai bronzkori földvárban.
Bár Budapesten lakott, néhány éve úgy nyilatkozott: a várost számára Százhalombatta jelenti. Tevékenységének köszönhetően a helytörténeti gyűjteményből 1987-ben megnyílt az első állandó helytörténeti kiállítás a „Matrica” Múzeumban, amit ’88-ban városi múzeummá, majd ’89-ben tájmúzeummá nyilvánított a Művelődési Minisztérium, és gyűjtőterületéhez csatolták Érdet, Sóskútot, Pusztazámort, Tárnokot és Diósdot. A múzeum mára európai szinten ismert és elismert intézmény, amiben jelentős szerepe volt az igazgatónő és munkatársai nemzetközi publikációinak, tudományos konferenciákon való részvételének.
Dr. Poroszlai Ildikó nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a tudományos munka mellett a nagyközönséget is sikerüljön megszólítania a múzeumnak, így évente öt-hat időszaki kiállítást rendeztek a városban élőknek, változatos, színes témákban és érdekes kísérőprogramokkal a koncerttől a játszóházig.
Részt vett a Százhalom Városvédő Egylet és a Százhalom Alapítvány létrehozásában. Kezdeményezésükre helyi védelem alá helyezték az Érd és Százhalombatta határában található vaskori halomsíros temetőt, a bronzkori-vaskori földvárat és a római katonai tábor maradványait. Igyekeztek felismertetni a város vezetőivel és lakosságával, hogy európai hírű lelőhelyek, természeti értékek közelében élnek. Erőfeszítéseik nyomán az 1990-ben alakult önkormányzat döntést hozott arról, hogy az öt legépebben megmaradt halomsírt és közvetlen környezetét felméreti, majd lépésről lépésre megvásárolja a tulajdonosoktól. Az adás-vételek előkészítését az alapítvány és a múzeum folytatta le.
1990 és ’96 között sor került a legnagyobb, 115-ös halomsír feltárására, amelyről kiderült: kivételes építészeti, régészeti emléket rejt. Dr. Poroszlai Ildikónak sikerült meggyőznie a város vezetőit a leletegyüttes páratlan értékéről, így ’96-ban az önkormányzat határozatot hozott a halomsír helyszíni bemutatásáról és a bronzkori, vaskori épületrekonstrukciók megépítéséről.’96 októberében nemzetközi régészeti konferenciát rendezett a „Matrica” Múzeum, amely egyben az első magyarországi őskori szabadtéri múzeum megnyitója volt. Egyszerre folyt a 115-ös halomsír feltárása, a benne talált faszerkezet konzerválása egy teljesen új technológia alapján, valamint a halomsír-rekonstrukció engedélyeztetése és kiviteli terveinek elkészíttetése. Elindultak a régészeti park területén a kísérleti régészeti kutatások, ’97-től pedig a környezeti rekonstrukció. ’97-től megkezdődtek Családi Napok, amelyek színes, komplex programjaikkal egyre több látogatót vonzottak az óvárosi helyszínre. ’98. április 28-án Göncz Árpád köztársasági elnök avatta fel a 115. számú rekonstruált halomsírt. A következő évben 10 ezerre nőtt a park látogatóinak száma, ’98-ban elérte a 17 ezret, 2004-ben meghaladta a 23 ezret. A múzeum már ’99-től igen nagy hangsúlyt fektetett a battai idegenforgalom fellendítésébe, ennek érdekében számos szakmai rendezvényen, kiállításokon, vásárokon vettek részt, igen jó kapcsolatokat ápoltak az országos és helyi médiával, számos tudományos és ismeretterjesztő kiadványt jelentettek meg.
Kiterjedt szakmai kapcsolatokat tartottak fenn hazai és külföldi társintézményekkel, így magyarországi egyetemekkel, kutatóintézetekkel, angol és svéd egyetemekkel. ’97-től évente megrendezték a kísérleti régészeti oktatónapokat, amelyeken hazai és külföldi régészhallgatók kaptak elméleti és gyakorlati képzést.
A kilencvenes évek végétől rendezett Szabadtéri Színházi Esték és Viselettörténeti Napok számos érdeklődőt vonzottak a városból és az egész ország területéről, és a kiemelt városi nagyrendezvények közé kerültek. 2000-ben új állandó kiállítás nyílt a „Matrica” Múzeumban, 2004-ben pedig az önkormányzattal együttműködve pályázatot nyújtottak be egy nagyszabású fogadóépület megvalósítására a Régészeti Parkban. 1998-ban a százhalombattai „Matrica” az „Év Múzeuma” lett. Dr. Poroszlai Ildikót Pro Urbe Százhalombatta kitüntetésben részesítette az önkormányzat. 2004-ben a Pest Megyéért Emlékérmet vehette át a „Matrica” Múzeum kollektívája nevében.
„Hiszem és vallom, hogy a látogatóorientált, élő múzeumé a jövő, ahol a vitrinbe zárt világ mellett a múlt tapintható, érzékelhető, sőt ízlelhető formában is megelevenedik” – írta 2000-ben dr. Poroszlai Ildikó. Szakmai krédója, szellemisége követőkre kell, hogy találjon Százhalombattán, munkája folytatásra, alkotása befejezésre vár. Dr. Poroszlai Ildikót Százhalombatta Önkormányzata saját halottjának tekinti. Családja, munkatársai és barátai március 21-én, 13 órakor az Új Köztemetőben (X. ker. Kozma utca 8-10.) vesznek tőle örök búcsút.
Első munkahelye a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Könyvtára volt, majd kulturális szervezőként helyezkedett el a Műcsarnok Propaganda Osztályán. 1984-ben kezdett Százhalombattán dolgozni, nevéhez fűződik a „Matrica” Múzeum és a Régészeti Park létrehozása és fejlesztése. A Pulszky Társaság Múzeumi Egyesületének alelnöke, a Kismúzeumi tagozat megalakítója és vezetőségi tagja, a holland-magyar kormányközi kapcsolat keretein belül működő MATRA program „kismúzeumi vezetők managementje” projekt egyik trénere és koordinátora, a Swedish-Hungarian Research Project egyik vezetője, a Százhalom Alapítvány kuratóriumának tagja volt. Több önálló és szerkesztett, magyar illetve német, angol nyelvű tudományos kiadvány fűződik nevéhez, így például a 4000 év a 100 halom városában, Százhalombatta története, Ásatások a százhalombattai bronzkori földvárban.
Bár Budapesten lakott, néhány éve úgy nyilatkozott: a várost számára Százhalombatta jelenti. Tevékenységének köszönhetően a helytörténeti gyűjteményből 1987-ben megnyílt az első állandó helytörténeti kiállítás a „Matrica” Múzeumban, amit ’88-ban városi múzeummá, majd ’89-ben tájmúzeummá nyilvánított a Művelődési Minisztérium, és gyűjtőterületéhez csatolták Érdet, Sóskútot, Pusztazámort, Tárnokot és Diósdot. A múzeum mára európai szinten ismert és elismert intézmény, amiben jelentős szerepe volt az igazgatónő és munkatársai nemzetközi publikációinak, tudományos konferenciákon való részvételének.
Dr. Poroszlai Ildikó nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a tudományos munka mellett a nagyközönséget is sikerüljön megszólítania a múzeumnak, így évente öt-hat időszaki kiállítást rendeztek a városban élőknek, változatos, színes témákban és érdekes kísérőprogramokkal a koncerttől a játszóházig.
Részt vett a Százhalom Városvédő Egylet és a Százhalom Alapítvány létrehozásában. Kezdeményezésükre helyi védelem alá helyezték az Érd és Százhalombatta határában található vaskori halomsíros temetőt, a bronzkori-vaskori földvárat és a római katonai tábor maradványait. Igyekeztek felismertetni a város vezetőivel és lakosságával, hogy európai hírű lelőhelyek, természeti értékek közelében élnek. Erőfeszítéseik nyomán az 1990-ben alakult önkormányzat döntést hozott arról, hogy az öt legépebben megmaradt halomsírt és közvetlen környezetét felméreti, majd lépésről lépésre megvásárolja a tulajdonosoktól. Az adás-vételek előkészítését az alapítvány és a múzeum folytatta le.
1990 és ’96 között sor került a legnagyobb, 115-ös halomsír feltárására, amelyről kiderült: kivételes építészeti, régészeti emléket rejt. Dr. Poroszlai Ildikónak sikerült meggyőznie a város vezetőit a leletegyüttes páratlan értékéről, így ’96-ban az önkormányzat határozatot hozott a halomsír helyszíni bemutatásáról és a bronzkori, vaskori épületrekonstrukciók megépítéséről.’96 októberében nemzetközi régészeti konferenciát rendezett a „Matrica” Múzeum, amely egyben az első magyarországi őskori szabadtéri múzeum megnyitója volt. Egyszerre folyt a 115-ös halomsír feltárása, a benne talált faszerkezet konzerválása egy teljesen új technológia alapján, valamint a halomsír-rekonstrukció engedélyeztetése és kiviteli terveinek elkészíttetése. Elindultak a régészeti park területén a kísérleti régészeti kutatások, ’97-től pedig a környezeti rekonstrukció. ’97-től megkezdődtek Családi Napok, amelyek színes, komplex programjaikkal egyre több látogatót vonzottak az óvárosi helyszínre. ’98. április 28-án Göncz Árpád köztársasági elnök avatta fel a 115. számú rekonstruált halomsírt. A következő évben 10 ezerre nőtt a park látogatóinak száma, ’98-ban elérte a 17 ezret, 2004-ben meghaladta a 23 ezret. A múzeum már ’99-től igen nagy hangsúlyt fektetett a battai idegenforgalom fellendítésébe, ennek érdekében számos szakmai rendezvényen, kiállításokon, vásárokon vettek részt, igen jó kapcsolatokat ápoltak az országos és helyi médiával, számos tudományos és ismeretterjesztő kiadványt jelentettek meg.
Kiterjedt szakmai kapcsolatokat tartottak fenn hazai és külföldi társintézményekkel, így magyarországi egyetemekkel, kutatóintézetekkel, angol és svéd egyetemekkel. ’97-től évente megrendezték a kísérleti régészeti oktatónapokat, amelyeken hazai és külföldi régészhallgatók kaptak elméleti és gyakorlati képzést.
A kilencvenes évek végétől rendezett Szabadtéri Színházi Esték és Viselettörténeti Napok számos érdeklődőt vonzottak a városból és az egész ország területéről, és a kiemelt városi nagyrendezvények közé kerültek. 2000-ben új állandó kiállítás nyílt a „Matrica” Múzeumban, 2004-ben pedig az önkormányzattal együttműködve pályázatot nyújtottak be egy nagyszabású fogadóépület megvalósítására a Régészeti Parkban. 1998-ban a százhalombattai „Matrica” az „Év Múzeuma” lett. Dr. Poroszlai Ildikót Pro Urbe Százhalombatta kitüntetésben részesítette az önkormányzat. 2004-ben a Pest Megyéért Emlékérmet vehette át a „Matrica” Múzeum kollektívája nevében.
„Hiszem és vallom, hogy a látogatóorientált, élő múzeumé a jövő, ahol a vitrinbe zárt világ mellett a múlt tapintható, érzékelhető, sőt ízlelhető formában is megelevenedik” – írta 2000-ben dr. Poroszlai Ildikó. Szakmai krédója, szellemisége követőkre kell, hogy találjon Százhalombattán, munkája folytatásra, alkotása befejezésre vár. Dr. Poroszlai Ildikót Százhalombatta Önkormányzata saját halottjának tekinti. Családja, munkatársai és barátai március 21-én, 13 órakor az Új Köztemetőben (X. ker. Kozma utca 8-10.) vesznek tőle örök búcsút.
