Kaptam nagyon sok ajándékot is, aminek nagyon örültem! Mégis az egyik legkedvesebb ajándékot a TESCO közepén kaptam egy fiatalembertől. A srác sokáig nézegetett, majd odalépett: "ugye te vagy a Szalai Attila?". Mondtam, igen. Elmosolyodott, majd a kezét nyújtotta. Szemembe nézett, a kézfogást nem akarta abbahagyni, majd mosolyogva annyit mondott, hogy amikor 11 éves volt, tőlem kapta az egyik legszebb gyerekkori ajándékát. Fogalmam sem volt miről beszél. Elmondta, hogy nem volt pénze születésnapi ajándékra anyukájának, aki felkeresett engem. Nem pénzt kért, hanem valami játékot a 11 éves fiának. A Jóisten nagy rendező! Egy nap múlva az egyik barátomnak a kisfia kapott egy új bringát, mert a régit kinőtte, de nem volt semmi baja. Kérdezte, hogy oda tudom-e adni valakinek? Egyből az anyuka jutott az eszembe. Felhívtam, elmondtam neki hova kell menni a kerékpárért. Én még csak nem is láttam azt a kerékpárt! Illetve csak később! A gyerek azóta, 22 éves lett. A facebook-n nincs az ismerőseim között, de elmondása szerint szinte minden posztomat látja, és ez egy kicsit zavarta, mert szinte minden ismerőse az ismerősöm. Anyukájának egy közös étkezésnél futólag megemlítette ezt a "problémát". Anyukája akkor mesélte el neki a kerékpáros történetet. Amikor a boltban találkoztunk beugrott neki az édesanyja története és úgy gondolta, hogy itt az alkalom, hogy megköszönje. Kedves 22 éves fiatalember! Te a legkedvesebb visszaigazolást adtad nekem, azzal kapcsolatosan, amit nap, mint nap igyekszem tenni az embertársaimért!
Sokan nem értik, amit teszek. Nem kell, hogy értsék, mert ehhez belső meggyőződés kell. Volt, aki azt gondolta, hogy ez valami jó biznisz, esetleg van benne pénz; nem tudom! Bevallom őszintén, hogy nagyon igyekszem gyűjteni a valutát! De azt a valutát, amit én gyűjtök, azt csak odafent váltják be!

Szalai Attila

(önkormányzati képvislő)