Karácsonyi hangulat, díszek és fények várták az ünneplőket a Szent István téren, ahol a Barátság Kulturális Központ előtt került sor a gyertyagyújtásra. Több százan, kicsik és nagyok látogattak ki a rendezvényre, amelyet hagyományosan a Canticum Novum Énekkar, valamint Szűcs Gabi énekes, hazai swing-királynő műsora színesített. Az Arany iskola alsó tagozatos tanulója, az Új Színházban is rendszeresen szereplő Csíkos Krisztián mondta el József Attila, "Betlehemi királyok" című versét.

Szigetvári József, a szervező kulturális központ igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, mint mondta, a karácsony nem külsőségekben, hanem a szívünkben rejtőzik; az ezekben a hónapokban megélt nehéz időszakban különösen fontos, hogy "lélektől lélekig megöleljük egymást" és összefogjunk, akár a családon belül, az utcában, vagy a városban. A fény előbb vagy utóbb, de mindig megérkezik, a kérdés az, hogy van-e bennünk erő, hit, akarat és remény, hogy ezt kivárjuk, és türelemmel, szertettel, egymás felé fordulva, közösségeinket megőrizve jussunk túl a nehézségeken. Reményének adott hangot, hogy ez a tavalyi év után, most is így lesz.

Vezér Mihály polgármester köszöntőjében hangsúlyozta, hogy mindig is szükségünk volt arra, hogy megéljük az advent, az Úr eljövetelének hangulatát, különösen így van ez a jelenlegi nehéz helyzetben. A korábbiakhoz képest sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak azon szavaink, mint a béke, a barátság és a biztonság. A szomszédos háború okán, most kiváltképp tennünk kell azokért, akik magányosan, kiszolgáltatva töltik az ünnepi időszakot, köztük a Kárpátalján élő magyar honfitársainkra. Amikor úgy tűnik, hogy egyre inkább teret nyer a sötétség, akkor nem véletlen, hogy az egyházi liturgia szerint elérkezik a fénygyújtás ideje. Ilyenkor magunkba nézünk, mérlegeljük azt, hogy mit tettünk jól vagy rosszul, mit kellett és mit nem kellett volna cselekednünk az év során; mindnyájunkat erővel tölthet el az őszinte számvetés. Nagyon fontos az is, hogy több figyelmet és lélekben odaszánt, minőségi időt fordítsunk a szeretteinkre. Ne az ajándékok legyenek az elsődlegesek, fejezzük ki szeretetünket, tiszteletünket, nagyra becsülésünket családtagjaink, embertársaink iránt. A megszokott díszfények helyett most csak gyertyaláng világít, amely azonban sokkal erősebb a reflektorok fényénél. Mindenki lelkében felcsillanhat egy hasonló szeretetláng, amely az év minden napján világít; az erősödő szeretet és a fohászok véget fognak vetni a háborúnak, a megpróbáltatásoknak. Reményének adott hangot, hogy együttes erővel, tevőlegesen is összefogva –, ahogy a covid járvány idején – megerősödve kerül ki a mostani helyzetből Százhalombatta. Vezér Mihály beszéde zárásaként békés, szeretetteljes ünnepet kívánt a városlakóknak.

Az egyházak képviselői is megosztották ünnepi gondolataikat.

A katolikus egyház nevében Wéber Tamás arról szólt, hogy hajszolt, lármás életünkben fokozott mértékben szükségünk van a csendre és a nyugalomra. Az ajándékozás lázában, a hangos tülekedésben tudjunk megállni, elcsendesedni, hogy karácsonykor lélekben boldogan találkozhassunk Jézus Krisztussal.

Sárosi Gábor református lelkész arra buzdított, hogy Keresztelő Jánoshoz hasonlóan, a hívek is hirdessék az evangéliumot, beszéljenek Jézusról, aki kegyelemből megadja a mennybe való bebocsájtáshoz szükséges bűnbocsánatot és üdvösséget azoknak, akik ezt hittel kérik tőle. Missziói feladat az is, hogy békességre törekedjünk, szeretetben világító lélekkel.

Káplán Pál szerb ortodox parókus a többi között úgy fogalmazott, ahhoz, hogy tudjunk örülni az ünnepnek, fel kell készülnünk. Krisztus eljött és feltámadt azért, hogy ennek mi is örök részesei legyünk. Az advent, az Úr eljövetelének örömteli várása kapcsán Saint-Exupéry, "A kis herceg" című könyvéből idézett; amikor a főhős megszelídíti a rókát, az utóbbiban megfogalmazódott: "micsoda drága kincs a boldogság" – ez lehet a miénk, ha be tudjuk fogadni Jézust, az egyedüli, halhatatlan Istent.

Vezér Mihály Török Sándor alpolgármester, Lukács Bernadett és Szabó Zoltán képviselők jelenlétében gyújtotta mega a "hit" gyertyáját.

Advent – ádvent, úrjövet – a keresztény kultúrkörben a karácsony, Jézus születésének napját, december 25-ét megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig, január 6-ig tart. Advent első vasárnapja, amely Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Az advent utolsó napja december 24-e még nem karácsony. Ennek megfelelően a régebbi egyházfegyelemben ez még böjti nap volt, így a nap hagyományos ételei, például hal, mákos guba is böjtösek. A sötétség beálltával fokozódik a várakozás, mely a Jézus Krisztus születését ünneplő éjszakai misével ér véget. Az ortodox kereszténységben a karácsonyt a húsvétihoz hasonló, negyven napos böjt előzi meg. Az adventi koszorú örökzöld ágakból font, négy gyertyával díszített koszorú. A 19. században jelent meg a német evangélikus keresztényeknél; a 20. században fokozatosan elterjedt néhány más keresztény irányzatban is. A négy gyertya advent négy hetét és ezenfelül négy fogalmat jelképez: hit, remény, öröm, szeretet. Ádám és Éva, mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást – hit, a zsidó nép, melynek megígérte, hogy közülük származik a Messiás – remény, Szűz Mária, aki megszülte a Fiút – öröm, Keresztelő János, aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez – szeretet.