Kincskereső játék, kézműves foglalkozások, a Parapács zenekar minikoncertje, fénykép-nézegetés, íjászat, mogyorós finomságok kóstolása szerepelt a délután programjában. Alkotásra buzdító felhívást tettünk közzé előzetesen a városi gyerekek körében. Kértük, hogy rajzolják meg legkedvesebb Régészeti Parkos élményüket. A beküldött összes rajzot ünnepi füzérekbe rendeztük, ezzel díszítettük a park számos pontját.

"Hol van a tölgyfa-óvoda? Melyik a vaskori kemencés ház? Hogy néz ki és tényleg ehető a húsos som?" Hurrá, megvan egy újabb kincs!" Ilyen kiáltások hallatszottak a Park különböző pontjairól. A 25 helyszínt tartalmazó térképes, szöveges kincskereső játékot nagy lelkesen játszották végig gyerekek és felnőttek egyaránt.

Megőrzés és hiteles bemutatás. Kezdettől fogva ezek voltak a legfontosabb elvek a városunk északi részében található "őskori skanzen" létrehozásában. Magyarország első és máig egyetlen őskori régészeti parkja 1996. október 6-án nyitotta meg vesszőfonatos kapuját a nagyközönség számára. Ezt a napot a "Matrica" Múzeumból irányított nagyjából hatévnyi aktív szervező, tervező és építő munka előzte meg. Poroszlai Ildikó igazgatónő és elkötelezett munkatársai az önkormányzat erkölcsi, majd egyre komolyabb anyagi támogatásával valósíthatták meg céljukat: egy régészeti lelőhely kicsi, de jellegzetes részletének hosszú távú megőrzését és az őskori élet hiteles, mégis szemléletes bemutatását.

A Százhalmok nevű kora vaskori (Krisztus előtti 7 - 6. századi) halomsíros temető déli részén 1978 óta végezte Holport Ágnes régész a pusztuló halmok régészeti kutatását. Az általa megvizsgált 8 halomsír földrétegei alatt fagerendás sírkamra vagy sírkamra nélküli temetkezések megbolygatott maradványai kerültek elő. A halmok az elmúlt 2600-2700 év alatt sok sérülést szenvedtek el: fémtárgyakat kereső sírrablók ástak bele a temetkezések közepébe, mezőgazdasági célból szántották a halom testét, gyümölcsfát ültettek vagy szőlőt telepítettek a halomra, vagy világháborús lövészárok, fedezék került bennük kialakításra. Sajnos, a terület apróbb lakói, a rókák (és talán borzok is) járatokat fúrtak egyes magasabb halmokba. A környezetéből jól kiemelkedő, mintegy 6 méter magas "nagy" halom kutatását 1990 nyarától végezte Holport Ágnes, 5 éven keresztül. A munka során szenzációs régészeti leletegyüttes, egy szokatlanul jó állapotban megmaradt tölgyfa gerendás sírkamra került napvilágra. A fotós, filmes és rajzos dokumentálás, valamint a tárgyi leletek kiemelése után a régészeti munka szokásos menete a helyszín földdel való visszatakarása lett volna. Azonban Poroszlai Ildikó minden követ megmozgatott azért, hogy ez a sírkamra megőrizhető és bemutatható legyen. A sírkamra falát alkotó, egymáshoz boronatechnikával illesztett 5 méter hosszú szenesedett fagerendákat a szétesés veszélye nélkül nem lehetett elmozdítani a helyükről, nem lehetett beszállítani a múzeumba. Meg kellett oldani a helyszíni tartósítást, védelmet, bemutatást. Szokatlan feladat elé kerültek a restaurátorok, a műemléki tervezők, az építészek! A szakemberek sikeresen küzdöttek meg az óriási feladattal: elkészült egy rendkívüli emlék európai szintű bemutatása. 1998 óta 5 nyelven látható, hallható a kora vaskori temetkezést bemutató multimédia program.

Az őskori temetkezések mellett az élet színterei is bemutatásra kerülnek a Régészeti Parkban. 1995 és 2004 között egymás után kerültek megtervezésre, majd megépítésre a bronzkori falu és a vaskori falu épületei, építményei: házak, kemencék, melléképületek. Az első hiteles bronzkori lakóház a Földvár legelső, nagyjából 4000 évvel ezelőtti lakóinak épülete volt, vesszőfonatos-agyagtapasztásos fallal, nádtetővel.

A Régészeti Park immár 25 éve működhet és fogadja a látogatókat. A legfiatalabb korosztályt is megszólítva közvetítünk tudományosan megalapozott ismereteket az őskorban élt emberek életéről. Az ide érkező óvodás és iskolás csoportok részére különböző életkorokhoz igazodó őskori akadályversenyt, kézműves foglalkozásokat állítottak össze a "Matrica" Múzeum múzeumpedagógus és régész munkatársai. Felnőtt látogatóinkat a legújabb régészeti és kísérleti régészeti eredmények ismeretében tudjuk tájékoztatni. Természetközeli állapotok kezdenek kialakulni a kerttervező mérnök segítségével megálmodott cserjés, facsoportos részeken. Az évek során telepített juhar- és tölgyfák sűrűsödő lombjai közé madarak költöztek. Egyre jobban szaporodik a bolygatatlanul meghagyott őshonos lágyszárú növényállomány a halmokon és a nem kaszált füves területeken. Megőrzésre és hiteles bemutatásra törekszünk a természeti környezettel kapcsolatosan is.

Takácsné Németh Gabriella, régész, intézményvezető

"Matrica" Múzeum