Biológia szakos tanárként végzős biológiás tanítványaimmal az evolúció mélységeibe merülünk középiskolai tanulmányaik utolsó tananyagaként. Mindig is erősen foglalkoztattak az evolúció elméletben már Darwin által felfedezett törvényszerűségek. Azt gondolom, hogy az ember történelmében is az evolúcióhoz hasonló törvényszerűségek szabályoznak, pl. folyamatosan alkalmazkodni kell, aki jól alkalmazza az éppen szükséges képességeit, az tud továbblépni, érvényesülni, fejlődni. Hogyan jutott ide az EMBER, hogy - még csak egy élőlénynek sem tekinthető lény, mint - a hírhedt koronavírus ennyire beszabályozza az életünket? Minden bizonnyal a környezet ellen elkövetett öko-bűnök, a pazarlás és az ember túlnépesedése a bolygón is a tényezők között vannak, de most ez a helyzet. Ehhez kell alkalmazkodnunk. Voltak korábban is tragédiák, katasztrófák, háborúk, járványok. Most covid van.

Hirtelen jött, éppen egy éve a kényszerhelyzet, ami szinte be sem fejeződött. Most ismét iskolán kívüli, digitális oktatásban részesülnek diákjaink. Ez a helyzet nehézségeket jelent minden szinten: a családnak, az otthonról dolgozó szülőknek, az iskoláknak, és hétköznapi átlagos életünkben is. A szülők kicsit pedagógusok lettek, a gyerekek önállósodni kénytelenek a tanulás terén, a tanárok kicsit saját gyermekük hétköznapi-napközbeni szülei is lehetnek. Többet kommunikál a szülő-tanár, hiszen óráink nyíltak, bármikor, bármely szülő belehall, belelát. Tavaly felkészületlenül ért bennünket a veszélyhelyzet kihirdetése és a digitális oktatásra való átállás. Amit addig bátortalanul, csak éppen próbálgattunk a jelenléti oktatás során, azt tavaly azonnal, élesben kellett kiválasztani, megtanulni, megtanítani és alkalmazni. Jól alkalmazkodtunk, jól vizsgáztunk tanév végén.

Az idei tanévben már tudatosan felkészülve számítottunk az iskolából fizikailag történő kizárás elrendelésére. Rutinosan vettük kézbe a digitális oktatásunk szabályrendszerét, módszertanát és csináljuk, mert muszáj alkalmazkodni: gyereknek, szülőnek, pedagógusnak és mindenkinek. Az életünket meghatározó kényszerpálya új alapokra helyezte a tanulásmódszertant és a tudás átadást, mindezeket digitális alapokon. Ha belegondolunk ez rövid idő alatt bekövetkezett gyors változás, szinte "forradalom", amely amellett, hogy számunkra idegen és nehezen megvalósítható, fantasztikus lehetőségeket nyitott meg mindannyiunk számára. Saját erőből fejlesztjük digitális kompetenciáinkat, a gyerekek lassan megtanulnak önállóan tanulni. Megjelentek a digitális platformok, amelyek segítenek a tananyag megértésében, gyakorlásában. Megváltozott a pedagógiai értékelés azzal, hogy a tanuló bármit használhat számonkérés esetén (ill. nem használhatna, de használ J). A gyerekek gyorsan alkalmazkodtak, hiszen a digitális kor szülöttei (Z és alfa generáció). A pedagógusnak, aki a megszokott színvonalát szeretné nyújtani az oktatás során rengeteget kell tanulni, készülni az óráira. A mai gyerekeknél felgyorsult az észlelés, erős a kritikusság, magas szintű a tolerancia, az információt önmagában is értéknek tekintik, bíznak benne (pl. virtuális pénz), és nem félnek a hibázástól. Igazuk van, az egész életünk és az ÉLET nagybetűkkel is, másolási hibák eredménye (id. genetika). Próbálkozások eredménye: amelyik a jobb, az marad meg. A XX.században az volt analfabéta, aki nem tudott írni olvasni. A XXI. században az, aki nem tud önállóan tanulni. Régen az volt az okos ember, akinek speciális tudása volt. Ebben a században az lesz az okos, akinek konvertálható tudása van. A jövőt szinte lehetetlen előre jelezni, viszont alkalmazkodni lehet/kell hozzá.

A gyermekeink azonban – a fenti sok jó képességük ellenére – mégsem tudnak olyan teljesítményt elérni a digitális oktatásban, mint a jelenléti oktatásnál. Miért? Felmérések alapján a diákok véleménye szerint a legjobban hiányzik nekik a személyes konzultáció, majd második helyen az élő magyarázat és csak harmadik helyen az iskolatársakkal való  élő kapcsolattartás.

Mit is nyújtanak a pedagógusok a tudásátadás mellett? Érzelmi támogatást, motivációt, bátorítást, meghallgatást, véleményt, őszinte beszélgetéseket, stb. Egy-egy pedagógus egy tanuló életében egész életére meghatározó lehet. Természetesen hiányzik számukra az iskolai légkör, a társas érzelmi fejlődés is. A társas kapcsolatokat pótolhatják a kortárs kapcsolatok, melyek erősítésére kiváló módszere kortárstanítás (pl. tanulópárok) – akár on-line is.

"A krízis magában hordozza a fejlődés lehetőségét". A világon az eddig történt kataszrótfák, háborúk, járványok, stb. nagyobb események után soha nem volt ugyanolyan az élet. Az élet az oktatásban és általánosságban most a covid után sem lesz ugyanolyan. Remélem, hogy a sok szomorúság, szorongás, betegségek, esetleges nélkülözés után bizonyos szempontból gazdagabb lesz: hasznos tapasztalatokra teszünk szert, megtaláljuk majd a jelenléti és digitális oktatás egyensúlyát a korosztályokhoz mérten. Mindazt, amit most a kényszerűség idején tanulunk, új tudásként használnunk kell majd. A digitális evolúció eredményeként a pedagógusok a hagyományos módszerektől a digitális eszközökön át egészen a robotikai eszközéig mindent használhatnak majd. Szükség is lesz rá. Azonban egy dolognak állandónak kell maradni: a pedagógusnak példaképnek kell lennie a "Homo Informaticus" korában is.

Horváthné dr. Hidegh Anikó, intézményvezető

   Arany János Általános Iskola és Gimnázium