Egy lemorzsolódást preventáló VEKOP-projektben vesz részt az Érdi SZC minden iskolája. Mivel a SZISZKI nem küzd ilyen problémákkal a nyolc-tízszeres túljelentkezés miatt, a tehetséggondozás területén fejleszthettük iskolánkat a projekt kétéves időszaka alatt. Kollégáink számtalan hasznos gyakorlatias továbbképzésen vehettek részt például a módszertan, a konfliktuskezelés, a mentorálás, a tanulásmódszertan területén. Új hagyományokat teremtettünk az iskola életében, mint például a beszoktató hét, amelynek egy-egy napján minden 9. osztály tanulásmódszertani projektnapon vehet részt.
Amikor jelentkezni lehetett az ezzel kapcsolatos továbbképzésre, azonnal felcsillant a szemem. Bár magyartanár vagyok, de mindig bántott, hogy csak egy-egy bejövő nyelvi osztályban taníthattam heti 2 órában, amennyit a jogszabály előír egy igazgatónak, és ami belefér az egyéb teendőim sorába. Tudtam, ez lesz az a lehetőség, amit, ha megragadok, akkor minden tanulóval tudok találkozni, aki elkezdi iskolánkban tanulmányait. Számomra fontos, hogy a négy-öt év elején benyomásom legyen a tanulókról, és úgy gondolom, jobb, ha ők is így ismerik meg igazgatójukat.

Nagy izgalommal készültünk fel Brunnerné Berta Nóra iskolapszichológussal a nyár folyamán arra, hogy ez a nap örök emlék legyen. Annál is inkább, mert a fiatalok az előző év online oktatása után ki voltak éhezve arra, hogy közösségi élményben részesüljenek.
A köszöntés és a keretek kialakítása után a tanulók Dixit-kártyás bemutatkozása következett kiscsoportokban, melyeket többször kevertünk. Ezután egy metafora-gyakorlat következett, mellyel ráhangoltuk őket a tanulás témájára. Nagyon érett és kreatív válaszokat kaptunk: "A tanulás olyan, mint:
- az élet, mert küzdeni kell a céljainkért;
- utazás, mert nem a megérkezés a fontos, hanem az utazás;
- az univerzum, mert soha nincs vége;
- egy lépcső, mert minél többet tanulsz, annál magasabb a tudásszinted;
- ha ajándékot adnál magadnak, mert a tudással egyre csak több lehetsz;
- főzés, mert valami mindig kisül belőle.

Végül egy-egy csoporttabló keretében meg is örökítették tanulással kapcsolatos történetüket.
 

Ezután rapid randi következett, melyben a helyes tanulási szokások kialakításával kapcsolatban adhattak egymásnak tanácsot.

Ezt követte egy teszt kitöltése, ami segített saját érzékleti preferenciájuk kiderítésében, és egy hőmérő-gyakorlattal térben az egész tanulási stílusát is ábrázolni tudtuk, így egymásról is megtudták, ki hogyan tud tanulni.

A Csodás iskolafolyosó című gyakorlattal azt demonstráltuk, milyen érzés egy tanulási problémával küzdő társ támogatása, és milyen támogatottnak lenni.
Figyelemfejlesztő gyakorlatok elvégzésével az együttműködést, a csapatmunkát is kipróbálhatták.

A gondolkodási szokások egyéni majd csoportos feltérképezésével osztálydiagnózist készítettünk. 10 állítás pontozásával egy olyan látlelet született, mely segítheti az őket tanító tanárokat abban, hogy rájuk szabottan tervezzék a további tanulási folyamatokat.
Az egyik kedvenc gyakorlat a "Köszöntünk a törzsben" volt. Ennek során indiánnevet és jótulajdonságokat kellett írniuk a társaik hátán levő papírra, majd a végén mindenki megnézhette, hogy pár nap alatt is milyen sokat tudtak meg róla társai, és milyen csodás értékeket hordoznak egyen-egyenként és közösen.

A végén önértékelés és társértékelés következett. Minden osztály 90% felett teljesített. Ez az érettségin is ötös. Szívből gratuláltunk nekik, és kértük, tartsák ezt a színvonalat.
Zárógyakorlatként hógolyóztunk. Ebben a gyakorlatban egy írólapra leírhatták azt az egy dolgot, amit magukkal visznek a mai napról, majd összegyűrték a lapot, és adott jelre megdobálhattak engem a papírhógolyókkal. Ez nagy vidámságot okozott. Végül mindenki felvett egy hógolyót, és kiterítettük őket az asztalokon. Körbesétálva olvashattuk, milyen élményekkel, érzésekkel távoznak.

A visszajelzések azt mutatják, hogy bár maszkban, a visszhangzó tornateremben került sor a projektnapra, de jól érezték magukat.

Így voltunk ezzel mi, tanárok is!

 (Málnási-Szász Myrtill)