A huszonhat éves százhalombattai fiatalember nemzetközi tanulmányok szakon diplomázott a veszprémi Pannon Egyetemen. Az EP pályázatára édesapja egyik barátja hívta fel a figyelmét. Jelentkezett, és megfelelt a többlépcsős felvételi szűrőn. Az utolsó interjúján már az a magyar EP képviselő – Niedelmüller Péter – is jelen volt, akinek a munkáját azután három hónapig segíthette. Parlamenti gyakornokságát azonban Molnár Csaba asszisztenseként kezdte.

Bár a gyakornokok kapnak fizetést az EP-től, Brüsszel nem olcsó város. Levente Londonban kereste meg a pénzt az albérlet kauciójára és első havi díjára. Ottani barátainak hála gyorsan el tudta intézni az adminisztrációt, egy hónapot dolgozott a Mc Donald’s-nál. Már egyetemistaként megszokta az öngondoskodást. Múzeumi tárlatvezetést és programszervezést vállalt a tanulás mellett. Ennek köszöni azt is, hogy személyes, közeli kapcsolatba került Márfi Gyula érsekkel, akinek az aranymiséjén is részt vett augusztusban. De vissza Brüsszelbe!

Az első munkanapja – január 8. – éppen az édesapja születésnapjára esett, az utolsó július 13-án volt. Bár politológiát tanult, és nyilván ki sem juthatott volna az EP-be, ha nem járatos az Európai Unió felépítésében, működésében meg az aktuális világpolitikában, akadt azért, amit újszerűnek talált.

Nagy hatással volt rá az EP épületének mérete, ahol 751 képviselő és ennyiszer háromfős apparátus, több száz tolmács, biztonsági, informatikai, takarító és konyhai személyzet dolgozik. Összesen mintegy ötezren lehetnek, kisvárosnyi nép, és ehhez mérten a tizenöt szintes épületkomplexum is olyan, mint egy város: kantinokkal, éttermekkel, postával, mosodával, fodrászattal, kisbolttal. A döntések előkészítése irodákban és tanácstermekben folyik, de a plenáris üléseket Strassburgban tartják az úgynevezett "piros heteken". Ez a szín jelzi a havonta esedékes ülések időpontját a belépőkártyák hátoldalán található naptárban.

Munka azért az egyéb időszakokban is akad. A különféle szakbizottságok akár 10-12 órát üléseznek naponta, és mivel minden képviselő két bizottságban tag, előfordul, hogy egyszerre két helyen kellene lennie. Egyebek mellett ezeknek a helyzeteknek a megoldása az asszisztensek dolga. A tanácstermekben 18 fokos állandó hőmérséklet segíti a koncentrációt.

A hivatalos munkanyelv az angol, de ha valaki a saját anyanyelvét szeretné használni – mert azon szofisztikáltabban tudja kifejezni a mondandóját, vagy, mert "hazabeszél" -, tolmácsok segítik a munkát. "Le a kalappal előttük" – vélekedik Levente. A szövegkontextus minden árnyalatát persze lehetetlen lefordítani. Ilyenkor hangzanak el az olyan mondatok, hogy "A képviselő úr viccet mondott. Kérem, nevessenek!"

A nyelvi sokszínűség mellett az emberek is nagyon sokfélék. "Édesanyám lelkemre kötötte, hogy csakis vasalt ingben, nyakkendőben, hosszú nadrágban jelenjek meg, de ha nem volt hivatalos alkalom, láttam az EP munkatársai között rózsaszín hajú, tetovált punkokat, rasztafrizurásat és hippit. Persze, olyanokat is, akik négyezer eurós Armani öltönyben jártak."

A politikai paletta ugyanilyen szivárványos. "A még tolerálható szélső jobbtól, a még tolerálható szélső balig minden megtalálható, de a nagyon eltérő ideológiával és politikai célokkal rendelkező emberek is képesek együtt dolgozni. Nincs ugyanis olyan pártcsalád, amely önmagában át tudná vinni az akaratát." Levente az EP egyik legfontosabb értékének az EU-n belüli legarányosabb választási rendszert tartja, aminek köszönhetően elkerülhetetlen a szoros együttműködés.

Az EP-ben töltött fél év pozitív hozadékának tekinti, hogy szélesedett a látóköre az európai és világpolitikában. "Sok új perspektívát kaptam. Rájöttem például, hogy korábban kettős mércét alkalmaztam a kisebbségek és női jogok tekintetében. A női egyenjogúságról például azt gondoltam: kivívtuk, nincs már ezen a területen tennivaló. De rájöttem, hogy sok esetben a fejlett nyugat-európai országokban is csak papíron vannak meg ezek a jogok, a társadalom kultúrája más."

Esetenként nagy volt a nyomás. Előfordult, hogy több komoly témához kellett egyszerre információt gyűjteni. Levente számára nagy kihívást jelentett, amikor a közös menekültügy több mint egy éve folyó tárgyalása során rábízták, nézzen utána az egyes tagállamokra jellemző jogszabályoknak, precedenseknek, a "biztonságos harmadik ország" fogalmának - Svájcra, Norvégiára, Szerbiára vonatkozóan is. A munkára relatíve kevés idő jutott, miközben egyértelmű volt, hogy a háttéranyag felhasználásra kerül a tárgyalások során.

Úgy érzi, az ilyen feladatoknak köszönhetően nagyon sokat fejlődött, a pozitív visszajelzések – "Jó fájl lett!" – hatására pedig magabiztosabb lett.

Határozottan foglal állást az EU jövőjét firtató kérdésekben. Szerinte a szövetségi rendszer legfontosabb hivatása az "európai eszme megőrzése". "Egy ausztrál barátom ezt úgy fogalmazta meg, hogy Európa az utolsó kontinens, ahol beszélnek még az emberi jogokról. Egyszerre kell megőriznünk és megfogalmaznunk Európa identitását, amibe Arisztotelész, Thomas Mann, a kereszténység és a vallásszabadság egyformán bele tartozik."

Nem ért egyet azokkal, akik szerint ez a folyamatosan újrafogalmazódó civilizáció vesztésre áll. "A migrációra európai, vagyis humánus, de praktikus és fenntartható választ kell adni. Jelenleg nincs válság, hiszen 2015-ben milliószám érkeztek a menekültek Észak-Afrikából, most azonban nem jönnek többen, mint 2014 előtt. A migráció egyidős az emberiséggel. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene közösen megoldást keresnünk azokra a problémákra, amelyek a jelenlegi népvándorlást előidézik, de az Európai Unió önmagában erre nem lesz képes. Ez egy globális probléma. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy az EU hatalmas potenciállal rendelkezik, gazdasági értelemben is. Ez az erő felér az Egyesült Államokéval vagy Kínáéval, de csak abban az esetben, ha a tagállamok együttműködnek."

Úgy véli, csökkenthetné az EU-n belüli feszültségeket, ha az unió alapot hozna létre azoknak a tagállamoknak a kompenzációjára, amelyeket hátrányosan érintenek bizonyos külső államokkal szembeni szankciók. Hozzájárulna az EU világpolitikai súlyának növeléséhez a közös haderő, vagy legalább a jelenleginél szorosabb katonai és titkosszolgálati együttműködés is, amit előmozdíthat, ha Donald Trump elnök beváltja fenyegetéseit, és valóban kivezeti az USA-t a NATO-ból. "Persze, Trumpnál sosem lehet tudni, mit gondol komolyan, éppen ezért bármi elképzelhető vele kapcsolatban."

Saját, személyes jövőjét illetően is "Európában gondolkozik". Szívesen dolgozna tovább az EP-ben, különösen a Research Centerben, amely közvélemény- és egyéb kutatásokkal, elemzésekkel támogatja a politikai döntéseket, de örömmel tevékenykedne olyan NGO (non goverment organization), azaz civil szervezetben is, amilyen például a Társaság a Szabadságjogokért. Leteszi az EPSO vizsgát, amely belépőnek számít ezekre a szakterületekre, azután nekiáll helyet keresni. Mindenekelőtt azonban bepótolja, amit nélkülözött az elmúlt félévben: család, barátok, nyaralás.