Az első taps a ténynek szólt, hogy megkezdődött a 23. Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál és Népművészeti Vásár augusztus 14-én Százhalombattán. A második a Forrás Néptáncegyüttes táncosainak, egyrészt, mert már hónapok óta keményen dolgoztak, hogy a fesztivál a lehető leggördülékenyebben pörögjön, másrészt, mert megint fergeteges nyitótánccal indítottak, a szokott lendülettel, Fundák Kristóf és Kaszai Lili formabontó koreográfiájával.

"Furcsa időket élünk – mondta Nádasy István, a Magyarok Öröksége Alapítvány leköszönő elnöke. Máshol harcok, természeti katasztrófák, mi pedig itt lehetünk békében, barátsággal és jókedvvel fogadhatjuk a vendégeket. Meg kell ezt becsülni, amíg tudjuk." "Jelenleg Százhalombatta a világ egyik legnormálisabb helye – egészítette ki Szigetvári József fesztiváligazgató. Közel ezer fiatal ad itt egymásnak találkozót." Szedlacsek Emília, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője ugyancsak a barátságos hangulatot emelte ki, és azt kívánta, lássuk együtt a mostani kis "forrásos" gyerekeket felnőni, amikor majd ők hoznak ide nemzetközi táncosokat. A fesztivállángot ezúttal Balován István, a Summerfestet évek óta kemény munkával támogató Önkéntes Ördögök oszlopos tagja gyújtotta meg. A megnyitó ünnepséget az elmúlt évekhez hasonlóan Miklya György, az MTVA műsorvezetője celebrálta, aki megjegyezte, a közmédia különböző csatornáin idén öt nyelven harangozták be a százhalombattai folklórfesztivált, mint Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű találkozóját.

Az elmúlt több mint két évtized alatt összesen 101 országból fordultak meg táncosok a Summerfest színpadán, de még így is jutottak erre az évre olyan nemzetek, amelyek először szerepeltek Százhalombattán. Például a Betlehemből érkezett palesztin csoport, vagy a kis létszámú, de annál különlegesebb üzbég együttes Taskentből, és első alkalommal léptek fel Uruguay táncosai is, annak ellenére, hogy a Forrás Néptáncegyüttes régi kapcsolatot ápol velük, és a dél-amerikai országban él az óhazán kívüli egyik legnagyobb magyar kolónia. Sőt! himnuszuk dallamát is magyar zeneszerző, Debály Ferenc József komponálta 1845-ben. Talán ezzel függ össze az is, hogy már a megnyitón tudták néhány magyar szóval köszönteni a közönséget. Az oroszok a "Csitári hegyek alatt" dallal köszöntötték a magyarokat. Mindenkinek volt valami kedves gesztusa, ha más nem, legalább megpróbálták kimondani Százhalombatta nevét. A nyitógála egyik legnagyobb tanulsága az volt, amikor néhány himnusz alatt "elszállt" a technika, és a színpadról a táncosok saját hangja hallatszott, tisztán, erősen. Bátor kezdeményezés lenne, hogy ezentúl "géphang" nélkül csendüljenek fel a nemzetek dalai.

Az Arany János iskola és a SZISZKI tíz napra szállodává alakul ilyenkor, a csoportok egy része – elsősorban Európából és Ázsiából – az osztálytermekben kapott elhelyezést, másokat Ráckeve vagy Tököl látott vendégül hasonló körülmények között. Idén az Argentínából és Uruguayból érkezetteket és az őket befogadó vendéglátó családokat érte a megtiszteltetés, hogy szorosabb nemzetközi kapcsolatokat építhettek ki. Ezt a különleges lehetőséget közel harminc százhalombattai család évről évre meglovagolja, még ha a sűrű programok miatt csak rövid időt is tölthetnek együtt külföldi vendégeikkel. Ez a gesztus minden érintettnek olyan pluszt ad a fesztiválhoz, amit valószínűleg csak az ért meg, aki kipróbálja.

"Ki kezdte? Aki eljött, leült a székre, hogy lesz itt valami? Mert hát reménnyel él az ember... - vetett fel egy fontos kérdést Berecz András ének- és mesemondó önálló előadói estjének végén. Vagy az, aki a színpadra lép?" Mert hiába utaznának a táncosok, zenészek, előadók alkalmanként sok ezer kilométereket, ha itt nem várná őket évről évre egy kitartó közösség. Milyen is a Summerfest közönsége? A legkevesebb, ami elmondható róla, hogy igen vegyes. Az elkötelezett hívek, akik estéről estére megtöltik a táncpanoráma nézőterét, a tizenévesforma lányok, akik mindeközben a fesztiválsátor színpadát támasztva várják nap mint nap a táncoktatást, aztán fotózkodnak és autogramot gyűjtenek és körülrajongják a külföldieket, a fiatalok, akik színültig töltik a fesztiválklubot éjszakánként, mert végre történik valami a városban. Vannak, akik egész évben a néptáncban élnek, követik a trendeket és a történéseket, mások csak ezen a tíz napon kóstolnak bele, és igyekeznek a lehető legnagyobbat meríteni a világ kultúrájából. Számos alkalommal az előadók válnak publikummá. Az egyik legkiemelkedőbb ilyen alkalom az Aranyszív napja, amikor szellemi vagy fizikai sérült előadók lépnek fel a nemzetközi közönség előtt, akik leesett állal, könnyes szemmel, állva tapsolják a különleges produkciókat. Az idei Aranyszív Gála egyik csúcspontja kétségkívül Szigetvári József és Sárai Rita, a kerekes széken Gördülő Tánccsoport művészeti vezetőjének közös tánca volt.

A Summerfest alatt mindig összesűrűsödnek az egyedülálló produkciók. Régi közös álom vált valóra azzal, hogy a Fűri Anna által vezetett Chorus Matricanus is megtalálta a helyét és szerepét a fesztiválon. A Szent István templomban, az ökomenikus istentiszteleten Malek Andreával, ugyanaznap este a belső udvar szabad ege alatt Szalóki Ágival adtak egyéni hangulatú koncertet.

Az alaposan megszervezett, de az óriási létszám és számtalan bizonytalan tényezővel nehezített program mellett, úton útfélen spontán akciók is kialakultak. A négy égtáj felől érkezett zenészek és táncosok figyelik egymást, tanulnak egymástól, spontán körtáncra állnak össze palesztin, üzbég, mexikói, mindenki, aki csak arra jár... Ugyanis ezek a fiatalok szeretnek táncolni. Ez az, ami tetten érhető a Forrás Néptáncegyüttes tagjainál is. Imádják ezt a kavalkádot, dolgoznak egész nap, csoportokat kísérnek, tolmácsolnak, de ha kell, színpadot söpörnek, aztán éjjel vagy a diszkóban, vagy a folkkocsmában pörögnek, kapcsolatokat építenek és erősítenek, éltetik a fesztiválklubot. A szokásos menetrend szerint a jelmezbál éjszakáján megtartották az idei fesztiválszépek kiválasztását is: a legszebb hölgy – Celic Abrik Gonzalez – ezúttal Mexikóból, a legszebb férfi - Carlos Borthagaray – Uruguayból érkezett.

Aztán hirtelen elcsendesül a forgatag. Elérkezik a zárógála napja, augusztus 21. Hosszas bizonytalankodás után végre eldől, biztonságosabb az egész rendezvényt levinni a szabadidőközpontba. Még egy utolsó, nagy erőltetett menet: színpadot, technikát, az egész este koreográfiáját áttelepíteni az új helyszínre. Az évek és a rutin segítenek átlendülni a kezdeti pánikon, az esti közönség soraiban elkapott mondatok tiszteletről és remek szervezésről szólnak.

A záróesemény hagyományos programelemei közül kiemelkedik a világzenekar koncertje. Egységgé válik tizennyolc ország közel nyolcvan zenésze, megszokott és nagyon szokatlan hangszerekkel, hogy Pál Lajos vezénylete mellett eljátsszák Brahms 6. magyar táncát. Azután újra színpadra lépnek az elmúlt tíz nap főszereplői, a táncosok. Lobognak a kontinenseket átölelő, buja latin-amerikai szoknyák, dobognak a vasalt sarkak, suhognak a vasalt alsószoknyák... Micsoda kavalkád! Harmadik éve a zárógálán kapja meg egy-egy együttes a Summerfest Nagykövete címet, aminek számtalan feltétele van. Nem elég a színpadon nyújtott teljesítmény, az együttes magatartása, küldetése is szempont. Felelősséggel is jár a kitüntetés, ugyanis a díjazottak javasolhatnak hazájukból más, méltó együttest a következő Summerfestre. Idén Franciaország és Uruguay érdemelte ki ezt a lehetőséget.

Igaz, hogy Uruguay először szerepelt a százhalombattai fesztiválon, de valahogy mindenben benne voltak, mindig hoztak valami különlegeset. A zárógála egyik zseniális jelenete például az volt, amikor fergeteges legényes táncpárbajt ropott a Forrás utánpótlás kiscsillaga, Körömi Máté, a fesztivál legfiatalabb táncosa, a 9 éves, uruguayi Joacim Rodrigez, valamint honfitársa, a MrSummerfest-ként már említett Carlos Borthagaray és a Forrás koreográfusa, Sikentáncz Szilveszter.

Vezér Mihály polgármester zárszavában arról beszélt, hogy ismét hosszabbá vált a 23 éve "szeretetből épülő híd", és reményét fejezte ki, hogy jövőre folytatjuk.

Huszonkettő a száma a Barátság Kulturális Központ mögött elültetett Summerfest-fáknak. Erről már Szigetvári József fesztiváligazgató tett említést, aki megjegyezte, hogy a jelen forrongó nemzetközi helyzetben még inkább felértékelődik a fesztivál békéje. Megköszönte mindazok segítségét, akik szívvel-lélekkel támogatják és immár több mint két évtizede éltetik azt.  

László Anikó

 

(Fotó: Medgyesi Milán, Pap Miklós)