"... mindnyájunknak kötelességünk – hacsak egy homokszemet is – odavetni nemzeti műveltségünk pompás épületéhez."

(Orbán Balázs)

 

Nehéz feladat elé állítja tollát, aki a szovátai Gub Jenő pedagógus, biológus-szakember emlékének felidézésére, felrajzolására vállalkozik, és mindjárt két irányból is nehézségekbe ütközik. Jenő bácsi nemcsak hivatásos tanár volt, aki generációknak adott át szakszerű és pontos ismereteket, vagy mutatott emberileg, erkölcsileg példát, hanem tudományos körökben elismert szakemberként is hírnevet szerzett magának.

 

Pontosan tíz éve annak, hogy szeretett városában, Szovátán, a Teleki Oktatási Központban megkapta a pedagógusoknak járó legnagyobb elismerést, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Ezüstgyopár-díját. Az életműdíjat 2003. november 15-én vehette át a szövetség elnökétől, Lászlófy Pál Istvántól, azért az áldozatos munkáért, melyet tanárként, igazgatóként Borszék-Hollósarkán, Székesen, Nyárádremetén, majd nyugdíjazásáig Szovátán végzett. "Rendkívüli elégtételt jelent számomra, hogy Gub Jenő tanár úr átveheti az Ezüstgyopár-díjat. Épp olyan felemelő érzés, mint amikor a mesék világában a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött, és a legkisebb fiú elnyeri érte méltó jutalmát" – írja a méltató beszédben Geréb Éva, szovátai pedagógus.

 

Gub Jenő szerette hivatását, nem csak szakmának tekintette a pedagógiai pályafutást, mert hivatás ez a javából, pedagógusnak születni kell, nemcsak azzá válik az ember. Óráit nem a fegyelmezéssel kellett töltenie, hiszen a tanulók előtt az iskolában, és az életben is mint példakép, minta állhatott, emberségével, erkölcsi tartásával egyetemben. Annyi türelem talán egy pedagógusba sem volt, mint benne. Szerette a gyerekeket, figyelt rájuk, sosem ismert fáradtságot, az unalom számára ismeretlen fogalom volt: "Az Isten olyan foglalkozást adott, ami sosem fárasztott ki!" – mondogatta gyakran.

 

Pedagógusi életműve mellett, mely leginkább a keze alól kikerülő generációk tudásában, emberi tartásában mérhető fel, tudósként is megállta a helyét a nagy egyetemei központok, kutatóintézetek szakemberei mellett. Gub Jenő előbb volt biológus, minthogy a biológia-földrajz szakot az egyetem padjaiban elvégezte volna, a környezete, a természet iránti vonzalma tette őt kistérségünk legjobb biológusává. Szakmai téren az etnobotanika, etnozoológia terén alkotott egyedülállót, de végezte mindezt nem szakbarbársággal, nem öncélúan, hanem átadta tudását írásaiban, előadásaiban, hogy a nagyobb közönség, érdeklődők is megismerhessék ezt a csodálatos világot. Különleges módon ismerte a sóvidéki ember szoros kapcsolatát a természettel, és lehet, hogy ez még nagyobb csodálattal töltötte el, mint maga a természet.

 

Komoly szakmai hagyaték maradt utána, melyet megjelent kötetei, tanulmányai, népszerűsítő írásai jeleznek. Munkájának és életútjának feltérképezésére a szovátai Teleki Oktatási Központ keretében működő Sóvidék Kulturális Folyóirat szerkesztősége vállalkozott. Méltó, hogy egy ilyen pedagógus, tudós műveinek bibliográfiáját összegyűjtsük, eddig meg nem jelent kéziratait digitalizáljuk, elérhetővé tegyük, és biográfiáját megjelentessük, hiszen bizonyára ezekkel is a közössége érdekeit kívánta volna szolgálni. Ezt a példát követte felesége, Gub Rozália tanító néni is, amikor megmaradt köteteit a Teleki Oktatási Központ számára adományozta, hogy a jövendő generációk szellemi épülését szolgálják ajándékkönyvek formájában.

 

Szolláth Hunor