A nyitógálán a Szent István téren összegyűlt másfélezer fős nézősereget Szigetvári József fesztiváligazgató köszöntötte és bemelegítésképpen meg is táncoltatta. A hagyományokhoz híven a Nagyforrás nyitotta a műsort Brahms Ötödik magyar táncának dallamára, majd a Pesovár Ferenc AMI növendékei járták mezőföldi ritmusokra.

Üdítő volt újra hallani Bartha Sylviát, aki 1994-ben, a legelső Summerfesten is konferált. Vezér Mihály polgármester a fesztivál legfőbb erényének a találkozásokat, az értékközvetítést tartja, aminek magas színvonalát igazolják az évről évre visszatérő vendégek. Külön üdvözölte kedvenc helyi közösségét, a százhalombattai Önkéntes Ördögöket, a Summerfest fáradhatatlan fogaskerekeit. A fesztivál lángját ezúttal többen is kísérték: a Felhőjárók Drámacsoport képviselői, valamint az új generáció nevében a három és fél éves Takács Bence, akinek édesapja és nagyapja is táncolt a Forrás csoportjaiban.

Az elmúlt évek során közel száz országból több ezer táncos érkezett már városunkba. Az idén csehek, szlovákok, görögök, lengyelek, olaszok, oroszok, macedónok, mexikóiak, felvidéki magyarok, perui zenészek és argentin tangótáncosok, ciprusiak, thaiföldiek és tajvaniak, valamint szardínia-szigeti szárdok hozták el kultúrájukat. Első alkalommal szerepeltek a Summerfesten a Kanári-szigetek táncosai.

A nyitóceremónián négyszer hallhattuk az orosz himnuszt, mivel Karéliában, Burjátföldön és Dagesztánban is ez a hivatalos nemzeti fohász, nem hangozhatott el azonban Tajvan himnusza, mivel az ENSZ nem ismeri el önálló államként. A közönség néhány másodperces, néma felállással tisztelgett a tajvani táncosok előtt.

A világkörüli utazás közben néhány kiemelkedő színvonalú hazai produkció emlékeztettette a Summerfest közönségét saját értékeinkre, büszkeségeinkre. Ilyen volt 16-án a már hagyományos Csík-koncert, ami egyszerre ragadta a közönséget erdélyi falvakba és a budapesti underground zenei élet mélyére. A kalotaszegi és széki szólamok között Quimby és Hobo dallamok is felbukkantak. A Csík Zenekar ezúttal is telt házat vonzott a Szekeres József Rendezvényközpontba.

Szintúgy megtelt a Szent István templom 17-én, amikor Pál Lajos karnagy és zenetanár családjával együtt adott elő nép- és komolyzenei darabokkal, valamint versekkel gazdagított dicsőítő koncertet, nem feledkezve meg arról, amire egy földijük a kárpátaljai Visken intette őket: "a templomban nem szabad táncmuzsikát játszani, amitől megmozdul a cipő orra!"

A kiemelt programok között zajlott az élet a fesztiválsátorban, ahol délutánonként minden korosztály betekintést kaphatott a vendégnemzetek táncaiba, kipróbálhatta népi játékaikat, körtáncaikat. Esténként pedig a közönség és a városlakók a Táncpanorámán a BKK színháztermében vagy a Halom TV adásán keresztül ismerkedhettek meg mélyebben egy-egy ország táncával, zenéjével.

Éjszakánként sem csillapodott a forgatag. A fesztiválklubban és a folk kocsmában egyszer fehérben, máskor feketében, vagy éppen – a hagyományokhoz híven egyik éjjel – jelmezben keveredtek a különböző népek fiai és leányai hajnalig. Pörögtek népzenére, egyszerre mozdultak a legfrissebb popslágerekre, beszélgettek kézzel-lábbal, szemmel-szájjal.

Bár a Summerfest továbbra is Százhalombatta legnépszerűbb rendezvényei közé tartozik, egyre többen vélik úgy, hogy a helyszínek szinte légmentes lezárása sokat ront a hangulatán. A kordonok és beléptető kapuk miatt sokan kirekesztettnek érzik magukat, mások pedig a főtér elcsúfítása, a forgalom korlátozása miatt elégedetlenkednek. A szervezőknek nyilván komoly feladatot jelent egyensúlyt találni a különböző elvárások között. Az utóbbi években ugyanis jelentősen szigorodott a rendezvények biztonsági szabályozása, a finanszírozásuk viszont ugyanakkor csökkent. A kordonokra és kapukra tehát – a résztvevők és a bevételek biztonsága miatt is – szükség lehet. Hosszú távon azonban csak az garantálhatja a Summerfest sikerét és fennmaradását, ha a battaiak továbbra is magukénak érezhetik.