Mivel a BKK szervezői az érintett településrészen élők véleményét is meg szeretnék ismerni, lakossági fórumot hirdettek a névadás témájában december 1-jén 18 órára az Óvárosi Közösségi Házba.

 

Amennyiben a lakosság támogatja az elképzelést és a képviselő-testület is engedélyezi, a névadó ünnepséget 2012. január 22-én a Magyar Kultúra Napján rendeznék meg az Óvárosi Közösségi Házban.

Lehoczki Zsuzsanna történész, a Városi Archívum munkatársa elmondta: nagyon keveset tudunk az egykori pedagógusról, nem ő volt az első, aki színielőadásokat tanított be. A másik kettő tanító is hasonlóképp működött, igaz, Zenálkó Etel sokat foglalkozott a lányokkal.

 

Lehoczki Zsuzsa szerint, aki maga is tősgyökeres óvárosi, szerencsésebb lenne többféle javaslatot is megvitatni a névadás előtt. Szerinte például megérdemelné az utókor háláját és méltó névadó lehetne Matta Árpád néhai földbirtokos is, aki rengeteget tett a faluért. Egyebek mellett közreműködésével épült fel az első katolikus templom, de a Kultúrházat is abból a téglából építették, amely az ő lebontott malmából származott. Elnökölt a Hangyaszövetkezetben, az iskolaszéken, és az egyházközség világi elnöke volt, a térség országgyűlési képviselőjeként is sokat tett az itt élőkért. Nem véletlen, hogy 1926-ban őt választották a település első díszpolgárává. Százhalombattán lelte végső nyughelyét is, de hozzátartozói ma is fellelhetők Budapesten. A helytörténész szerint a battaiak méltatlanul feledték el az egykori földbirtokost, aki nagyon is megérdemelné az utókor tiszteletét.

 

Balpataki Katalin, a "Matrica" Múzeum történésze szerint Zenálkó Etel jó választás, mert az ő húszéves itteni munkássága alatt merült fel az igény egy önálló kultúrház létrehozására. Az egykori tanítónő minden idejét az ifjúság oktatására, művelődésére fordította.

 

Friss diplomásként, 1919-ben helyezték Százhalombattára. Székesfehérvárról – ahol édesapja állomásfőnök volt – költözött ide már özvegy édesanyjával és egyik testvérével, Sárával, aki később Böröcz Lajos tanítóhoz ment feleségül. Kezdetben az iskola feletti, egykori járványházban, majd a felújítás után az iskola épületében kialakított tanári lakban éltek.

 

Etel az első-második osztályt tanította összevontan. Rendkívül vallásos, napi áldozó volt és a rábízott gyermekeket is ennek szellemében nevelte. Az iskolai oktatáson kívül különböző művelődési programok keretében is foglalkozott a diákokkal, egészen a húszas korosztályig.

 

Nevéhez kötődik az első népszínművek rendezése a faluban, amelyet már 1919 őszén megkezdett, de ezen kívül számos népművelő programot rendezett, egyéb hely híján az iskola egyik tantermében. A programoknak mindig nagy sikere volt annak ellenére, hogy jelképes belépőt is szedtek. A bevételt visszaforgatták, hogy minél színvonalasabb előadásokat, művelődési programokat rendezhessenek.

A Leányegyletet is Zenálkó Etel vezette, megtanított minden olyan fortélyt a lányoknak, amelyekre életük során szükségük lehet. Varrtak, stoppoltak, foltoztak, horgoltak, főztek, a foglalkozások alatt azonban mindig volt valaki, aki felolvasott irodalmi, tudományos, illetve ismeretterjesztő műveket.

 

Gyakran vitte a gyerekeket, nem csak a Leányegylet tagjait, különböző összejövetelekre a megyében és Budapesten, ahol mindig elő is adtak valamit, vagy épp az általuk készített tárgyakat – hímzéseket, népviseletes babákat árulták.

 

Az ifjúságért élt, soha nem ment férjhez. Az ő tanítása, művelődési tevékenysége alatt egy olyan generáció nőtt fel, akik mélyen vallásosak, a kultúrára fogékonyak voltak. Ebből fejlődött ki a harmincas évek vége felé egy önálló kultúrház építésének gondolata.

 

Az Ifjúsági Egylet 1938-ban vásárolta meg dr. Matta Árpád örökösétől, Matta Zoltántól a malomépületet, amelynek bontott tégláiból kezdték meg a kultúrház építését. A bontási és építési munkálatokban szinte az egész falu részt vett valamilyen módon. Volt, aki szállította az anyagot, volt, aki bontotta, volt, aki építette, volt, aki téglajegyet vásárolt, vagy épp építőanyagot adományozott. Az építkezést Jankovics Ferenc vezette, aki saját terhére bankkölcsönt vett fel a kiadásokhoz, és amely visszafizetését az előadások bevételeiből fedezték. Az építkezésen résztvevők névsorát a kultúrház északkeleti sarkában üvegbe zárva beépítették alapozásba.

 

Az Ifjúsági Egylet új székházának építésében résztvevők névsora, a végzett munkák feltüntetésével a "Matrica" Múzeum történeti gyűjteményében is megtalálható, mint ahogyan az 1942-es dátummal ellátott pontos elszámolás is.

 

A kultúrház átadása idején Zenálkó Etel már nem élt Százhalombattán, mert 1939-ben áthelyezték Hercegfalvára (ma Mezőfalva), onnan ment nyugdíjba, és ott halt meg, ott van eltemetve. Az 50-es években, annak ellenére, hogy továbbra is napi áldozó volt, úttörővezetőnek nevezték ki, mert híresen jól bánt a gyerekekkel.

 

Húszévnyi százhalombattai oktató és kulturális tevékenysége a mai napig meghatározó. Éppen ezért az Óvárosi Közösségi Ház róla való elnevezése méltó hála az utókór részéről – vélekedik Balpataki Katalin.