Ki ne emlékezne az első tanítójára? Arra, aki megismertette a betűk vonalvezetésével, a számok misztikumával, türelemmel magyarázta el újra meg újra ugyanazt, és nem haragudott, ha csak ötödszörre értettük meg. Aki észrevette, ha nem boldogulunk valamelyik betűvel, odajött, megfogta a kezünket, segített megrajzolni, és velünk örült, ha végre sikerült. Aki ráébresztett bennünket arra, mennyire szépek a mesék, és milyen nagyszerű érzés, ha mi is választékosan tudjuk megfogalmazni gondolatainkat. Aki énekelni tanított minket, előbb csak egyszerű dalocskákat, majd egyre nehezebbeket, hogy fokozatosan nyíljon ki a fülünk a dallamok világára. Tőle tanultuk a torna alapjait, még akkor is, ha annak idején talán nem volt tornaterem, és csak az osztályteremben, a padokon végeztük a gyakorlatokat.
TOVÁBB