Ha monarchiában élnénk, nem lenne gondunk a választásokkal. Az uralmat a király gyakorolná, ezzel a tevékenységével csak halálakor hagyna fel, akkor viszont elsőszülött fia követné a trónon, aki szintén élethossziglan uralkodna. A törvényhozásban a nemesek lennének segítségére, nekünk, országlakóknak pedig mindössze tudomásul kellene vennünk a szabályokat.
TOVÁBB
Január 23-án egy végzetes balesetben elhunyt Tóthné Károly Franciska nyugdíjas pedagógus, a százhalombattai 1-es Számú Általános Iskola egykori munkatársa.
TOVÁBB
Hatodik alkalommal rendezik meg városunkban a Magyar Kultúra Hetét, és mind közül az idei bizonyult a legpompásabbnak. Hiszen a szervezők – egyebek mellett – Sebő Ferenc énekest és népdalkutatót, a táncház mozgalom elindítóját hívták meg a január 21-i rendezvényre. Utána sor került a Magyar Állami Népi Együttes, Pannon freskó – tánc karnevál című produkciójára.
TOVÁBB
Dr. Horváth János háziorvost szeretik a betegei. Ebben nincs semmi újdonság, hiszen ezt a többiek is elmondhatják magukról. Ami mégis érdekessé vagy különlegessé teszi pályáját, az az út ahonnan elindult, és az a tudatosság, hogy korai választásától soha semmi nem tántorította el. Hivatást választott és nem pusztán szakmát, az orvosit, amely alapvetően a kölcsönös emberi bizalomra épül. És ennek talán 28 év gyakorlata is igazolja, nap mint nap meg kell felelni.
TOVÁBB
Vettem asztali naptárakat – mondta a kolléganőm, és őszintén szólva úgy csapott arcon a közlemény, mint amikor villanyoszlopnak mentem bámészkodás közben. Pont, mintha tegnap mondta volna ugyanezt, ugyanezzel a hangsúllyal. Csak közben eltelt egy év.
TOVÁBB
„Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazokat, akik hisznek az ő nevében” (János evangéliuma 1: 3-4; 12)
TOVÁBB
Felháborodott olvasói levelet kaptunk a minap egy százhalombattai családapától, egyébként gyakori levelezőnktől, akit „mélyen megdöbbentett”, hogy lapunk egy árva szót sem írt a Magyar Gárda battai megjelenéséről. Szerinte mindenképp foglalkozni kellene a témával, mert „jó érzésű emberek csak az elhatárolódást és az elutasítást választhatják a nyilasutódokkal szemben.”
TOVÁBB
Úgy másfél évtizeden keresztül volt tisztem beszámolókat fogalmazni az időseknek tisztelgő városi ünnepről így őszidőben. A minap pedig boríték érkezett számomra a városházáról, benne díszes meghívó az Idősek Napjára. Furcsa érzés vett erőt rajtam. Zavarosabb, mint azon az első, szomorú napon, amikor már nem kellett bemennem a szerkesztőségbe. Akkor hamarabb feltaláltam magam, mert ha az embernek nincs semmi dolga, hát keres magának. De a meghívót vészes figyelmeztetésnek éreztem az idő könyörtelen múlásáról, a közelgő elmúlásról.
TOVÁBB
Kinek küldhetnék elsőbbségi levelet? Vagy inkább rendeljek személyes bélyeget? Döntenem kell, mert ha a megadott nyolcféle szolgáltatás bármelyikét igénybe veszem, részt vehetek egy sorsoláson nagy nyereménylehetőségekkel. Erről levélben tájékoztatott a posta, nem is egyben, mert egyszerre tizenkettőt dobtak be a postaládámba, nyilvánvalóan azért, hogy tizenkétszeres eséllyel induljak a versenyen.
TOVÁBB
„Női szemmel a város” címmel hirdetett találkozót a városháza B épületébe Háder Irén, aki ugyan tagja a helyi szocialista pártszervezetnek, de a rendezvényt hangsúlyozottan magánszemélyként, pártosságtól és politikai kötődéstől független eszmecserének hirdette meg.
TOVÁBB
Legendás körülmények között született, és legendák születtek benne, mégis egyetlen búcsúszó nélkül engedtük át a bontást végző cégnek. Több mint harminc évig szolgálta a százhalombattai úszásoktatást és versenyeztetést, de időközben csúnyán kiöregedett, infrastruktúrája korszerűtlenné, üzemeltetése gazdaságtalanná vált. A város vezetése úgy döntött, nem költ a felújítására, inkább újat épít helyette. Mire ezek a sorok megjelennek, talán nyoma sem marad a régi tanuszodának.
TOVÁBB
Tizennegyedik éve elmaradhatatlan eseménye a százhalombattai augusztusnak a Summerfest. Évről évre új elemekkel gazdagodott, valóságos hagyományrendszere van, ez azonban nem jelenti azt, hogy meguntuk volna. Önmagában véve az is változatosság, hogy minden alkalommal változik a résztvevők köre, vannak visszatérő vendégek, de mindig akadnak újak is, közöttük olyanok, akik még soha nem jártak Magyarországon. Nagy a szervezők és a városlakók felelőssége a vendégekkel szemben, mert sokuk számára ez az egyetlen alkalom határozza meg, milyen képet alkotnak a magyarokról.
TOVÁBB
