Szaniszló József Kolozsváron született, családjával – sok nehézség után – 1988 októberében költözött Százhalombattára, ahol rövidesen a helyi lapnál kapott állást. Az 1956-os forradalmi eseményeket követve öt társával együtt felbuzdulva már akkor azt tervezték, hogy átszöknek Magyarországra harcolni, de természetesen ez csak "kamaszos ábránd volt" – ahogy fogalmazott a Százhalom Magazin 2016 szeptemberi számában vele készült beszélgetésben.

Már-már úgy látszott, hogy a sok idegesség, költözködés után nyugalomra lelhet, de 1989 januárjában részleges bénulással, agykárosodással járó sztrókot kapott. Sok időbe telt mire munkaképes lett, de talpra állt és újra dolgozni kezdett.

Az újságnál azzal a feladattal bízták meg, hogy keresse meg azokat a battai személyeket, akik részt vettek az ’56-os battai eseményekben; a Hírtükörben megjelent beszélgetésekből könyvet is írt "Népfelkelés — Forradalom — Megtorlás" címmel, amelyet 2006-ban mutattak be.

Terjedelmes, több, mint 300 oldalas műve "A budapesti unitárius egyházközség története a jegyzőkönyvek tükrében" című kötet, amely részletes kimutatásokat közöl a legnagyobb magyarországi unitárius egyházközség gazdálkodásáról, beszámol a mindenkori presbitérium munkájáról, és nem hallgatja el az egymásnak feszülő egyházfiak vitáit sem. Az egyes fejezetek az egyházközség lelkészeinek szolgálati idejét ölelik fel, minden részhez bőséges jegyzetapparátust mellékelve. A könyv végén található fotómellékletben egyházi dokumentumok és ereklyék felvételei láthatóak.

A római katolikusnak keresztelt, de unitárius gyökerekkel is rendelkező szerző mindig is bizakodott az unitáriusok jövőbeli egységében, ennek elősegítése érdekében írta meg a kötetet.

Szaniszló József temetéséről később ad tájékoztatást a család, amelynek gyászában osztozva, részvétét fejezi ki szerkesztőségünk.