Hogy mennyire húzódik el a válság, személye, családja válogatja, de az első időszak mindig a zavarodottság fázisa. Pécsi Rita felolvasott egy idézetet a "mai fiatalságról", amely hűen jellemezte az áldatlan állapotokat, majd kiderült, a szöveget Szókratész írta a Krisztus előtti V. században. Ideje másik szemüvegen át szemlélnünk a mai fiatalságot!

A látszat csal: a kamaszok továbbra is igénylik a vezetést és az érzelmi biztonságot, de más formában, mint gyermekkorukban. Ha beszélni akarunk a nyelvükön, meg kell értenünk, mi történik velük, mi zajlik bennük. A serdülés ugyanis újjászületés, és ez nem költői túlzás. A természet átépíti a testet, a lelket és az idegrendszert. Megterhelő folyamat, de nem halálos betegség. Miért nem tudunk úgy örülni neki, mint az első születésnek? Az is fájt, az is sok kellemetlenséggel járt, akkor is át kellett rendeznünk a lakást és nem aludtunk éjszakánként. Mégis örültünk, mert egy új ember jött közénk.

A kamasz legalább annyira igényli a gyengédséget, mint a 2-3 éves, de sokkal találékonyabbnak kell lennünk, ha meg akarjuk adni neki. Ne feledjük, az undok pofák, a tüskés viselkedés csak burok, az igazán jelentős dolgok rejtve, belül történnek! Néha jobb, ha csak kísérjük és csodáljuk ezt az átalakulást. Befolyásolni nincs lehetőségünk, miként abba sem szólhattunk bele, milyen színű legyen a haja az újszülöttünknek. Fájdalmas megélni az érzelmi leválást, de ahhoz, hogy a serdülőből felnőtt legyen, el kell engedni őt. Ne feledjük: neki is ugyanúgy fáj.

Mint az első születéskor, szükség van "bábára" is. Ez a személy lehet a "szomszéd Margit néni", lelkész vagy nagybácsi, kicsivel érettebb fiatal, akivel meg lehet osztani a gondot, bajt. Ne csináljunk hiúsági kérdést abból, hogy ő tudhat dolgokról, amelyekről mi nem! Örüljünk, hogy valakinek legalább megnyílik a kamaszunk. Az intim információ egyébként sem JÁR, és ne feledjük: a faggatott gyerek hazudik.

Hogy serdülő utódunk kitaláljon az énzavarodottság labirintusából, más viszonyulásra, más módszerekre van szüksége részünkről. Óvjuk meg a nagy veszélyektől, de ne akarjuk ráparancsolni a sapkát! Ha megfázik, esetleg meséljük el neki, merre van a gyógyszertár. Ha elfogadjuk, hogy a távlati célja az önállóság, tegyünk kicsivel kevesebbet! Semmiképp se vágjuk fel a paradicsomát, és azzal se biztassuk, hogy "Te csak tanulj!", mert garantáltan életképtelen lesz.

Mivel nem tűri a direkt nevelést, találékonynak kell lennünk. Ne alkossunk túl sok szabályt és azokat se krízishelyzetekben. Legyenek ezek a normák racionálisak, érezze a kamaszunk, hogy idővel tovább is tágulhatnak a keretek, ha viszont megszegi valamelyiket, nem marad el a következmény. A jobb a békesség elve ezekben a helyzetekben nem érvényesülhet, hiszen az "ökölszabályt" nagy bajok távoltartása érdekében alkottuk.

Van élettani lustaság. A 13-14 éves serdülőnek akadnak napjai, időszakai, amikor ólmos fáradság igázza, használhatatlan, törvényszerűen csökken a fizikai teljesítménye, és sohasem kínozta még úgy a kisebbrendűség érzése, mint most.

A kamasz mindent megkritizál, ráadásul pimasz módon és legelőször a hozzá legközelebb álló, "legszentebb" dolgokat. Ilyenkor megnézi, mi valódi, mit érdemes beépíteni az új személyiségébe. Állandóan téged bírál? Valószínűleg bír! Gondolkozz, érvelj, mert ő is érveket keres.

Az előadó végül Reményik Sándor versével illusztrálta, mi zajlik a kamaszokban és mit kell tisztelnünk bennük: "Egy istenarc van eltemetve bennem,/S most ásót, kapát, csákányt ragadok,/ Testvéreim, jertek, segítsetek,/Egy kapavágást ti is tegyetek,/Mert az az arc igazán én vagyok."