Aki még nem ismerné, 1974-ben érkezett a városba - sok máshoz hasonlóan a lakáshoz jutás és a biztos életkezdés reményében. Ma is nagyon hálás a lehetőségekért, amelyeket itt kapott. Huszonkét évig dolgozott a Dunamenti Erőműben, előbb a titkárságon, majd a DESE csónakház gondnoka, végül PR-osként. Közben művelődés- és oktatásszervezői diplomát szerzett.

2000-től a Polgármesteri Hivatal szociális, személyzeti majd egészségügyi területtel foglalkozó munkatársa volt, idén januárban vonult nyugdíjba. Miután azonban mindig emberekkel foglalkozott, úgy döntött, nyugdíjasként is közösségben, közösségért szeretne tevékenykedni.

- 2009 óta láttam el a hivatali dolgozók szakszervezetének titkári feladatait, a szakszervezeti munka során fogalmazódott meg bennem, hogy máshol, másféle szervezetben is lehet érdekvédelmi tevékenységet végezni. Beléptem a Magyar Nők Szövetségébe, éppen jókor, mert a nagy múltú, negyed százados szervezet átalakuláson, megújuláson ment keresztül. Beválasztottak az elnökségbe. Tavaly már több mint tíz tagot toboroztam a százhalombattai szervezetbe, de úgy terveztem, igazán a nyugdíjazásom után vetem bele magam ebbe a munkába.

- Miért lenne szükség a városban még egy civil szervezetre?

- Nagyon sok jól működő közösség van Százhalombattán, de úgy gondolom, nem muszáj címkét tenni magunkra ahhoz, hogy tartozzunk valahová. Szükségét érzem, hogy legyen hol megvitatni a közös gondjainkat, elmondani azokat az ötleteket, amelyekkel esetleg jobbá tehetnénk az életünket, de annak is, hogy a különböző generációk megosszák egymással a tudásukat.

- Miért csak a nők?

- Nagyon nagy szeretettel várjuk a férfiakat is, mert nem a kirekesztés, hanem éppen az együttműködés a célunk, de elsősorban a nők szemszögéből szeretnék megközelíteni a közös dolgainkat, mert úgy gondoljunk, hogy ez egy olyan megközelítés, amelynek nagyobb teret kellene kapnia.

- Milyen célokat tűztek maguk elé?

- A nőszövetségnek itthon és Európában három fő törekvése van: a családon belüli erőszak megelőzése, visszaszorítása, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényre juttatása és a női közszereplők arányának javítása. Az Európai Unióban jelenleg 37, Magyarországon pedig 17 százalék ez az arány. Az a cél, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek elősegítik, hogy 40-50 százalékban nők döntsenek a közös dolgainkról. Amellett, hogy azonosulunk a fentiekkel, itt, a városban természetesen sokkal inkább a hétköznapok sikerességéért szeretnénk és tudunk tenni. Fontosnak tartjuk a munkavállalás segítését, a helybeni foglalkoztatás javítását, a gyermekekről való gondoskodást, az esélyegyenlőség előremozdítását minden területen, a családok támogatását, védelmét, az egészségügyi szűrések, a prevenció népszerűsítését, és ahogy már említettem, a közösségépítést.

- Hogyan kívánnak tenni ezekért a célokért?

- Rendszeres havi találkozókat tervezünk, ahol először is meghallgatjuk egymást, másrészt hiteles, hozzáértő személyek meghívásával járjuk körbe azokat a témákat, amelyek érdekelnek minket. Emellett csatlakozni szeretnénk az országos Nőpont Hálózathoz, amelynek az a lényege, hogy aktív, mások iránt érzékeny nőket veszünk nyilvántartásba, akik szükség esetén mozgósíthatóak valamely társadalmi munkára, szerepvállalásra, segítségnyújtásra. A legelső találkozót, amelyet az alakulás, az ismerkedés jegyében szeretnénk tölteni, március 25-én, 17 órakor tartjuk a Szekeres József konferencia-központban. Nagyon sok szeretettel várok minden érdeklődőt!

- Brüsszelből milyen benyomásokkal érkezett haza?

- A legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy semmiről sem vagyunk lemaradva, vagyis az EP képviselőink ugyanúgy keresik a megoldásokat, a nők valódi helyét a világban, ahogyan azt itthon mi tehetjük. Találkoztunk Gurmai Zita szocialista EP képviselővel, aki ismertette velünk a témánkba vágó konkrét előterjesztéseket, valamint Tabajdi Csabával, aki férfiként maximálisan egyetért a nők jogaiért való küzdelemmel.

- Kiket vár a Nőszövetségbe?

- Az időseket, akiktől sokat lehet tanulni, a fiatalokat, akiktől szintén sokat lehet tanulni, a gyerekorvosokat, a pedagógusokat, a boltosokat és a patikusokat, akiktől rengeteget lehet tanulni, mivel emberekkel foglalkoznak. Egyszóval, mindenkit várok, aki fontosnak tartja mindazt, amiről eddig beszélgettünk.