Jankovits Márta, a Faluvédő Egylet elnöke elsősorban nem szemétszedő brigádot szeretett volna létrehozni, hanem egy olyan közösséget, amely a társadalom szemléletének formálására hivatott. A szemét ugyanis, amit eldobunk, továbbra is a miénk marad, csak "megosztjuk" embertársainkkal is.
A nap első felében előadásokat hallgathattak az érdeklődők. Kriszticsné Tápai Mónika, a Hulladékkommandó vezetője a Csendes-óceánban úszó szemétszigetről beszélt, amelybe 14 Magyarország beleférne. Lehet, hogy ez távol van tőlünk, de minden ér belefut egy patakba, és minden patak eljut egy folyóig, amely előbb vagy utóbb eljut az óceánba. Százhalombattát a Duna határolja. A szemét, amit beledobunk, tovább dagaszthatja a tengerek szemétszigeteit.

Vicze Magdolna, a "Matrica" Múzeum igazgatója a hulladéktermelés "fejlődéséről" beszélt az ipari forradalomig, majd Jankovits Márta szólt a huszadik század hulladéktermeléséről és –gyűjtéséről, különös tekintettel Százhalombattára.

 Az előadások közötti szüneteket filmvetítések és mesék töltötték ki. Levetítették például a Halom Televízió dokumentumfilmjét, amely az Erkel körúti garázssor mögötti terület megtisztításáról szól, Kovács Marianna előadásában mesét hallhattunk az egyesület által kiadott Óvd a Földet! című mesekönyvből, majd Mészáros Zoltán, a Béka Béla Környezettudatos Klub vezetője is elmondott egy mesét.

 A délután folyamán került sor az egész várost átfogó szemétszedésre a Duna-parton, a Régészeti Park környékén, a Kiserdőben, az Ipari Park környezetében és a csőcsordák övezetében. közel százan szedték a hulladékot, és 250 nyolcvan literes zsáknyi szeméttől mentesítették a várost.
Míg a felnőttek mások szemetét gyűjtötték, addig a legkisebbek hulladék-ékszereket és különböző hulladék-tárgyakat készíthettek maguknak.