Piroslik már a csipkerózsa bokra
Megannyi gyöngyöt hord az enyhe domb,
Kontyos fa, lányok unják már a zöldet
Divatba lépett a vörös és a bronz.

Színét a víz most váltja át sötétre:
a Kékje kékebb, a piros is szebb,
Ködpára száll korán az esti rétre
S még reggel is sokáig szendereg.

Mit kívánok? Sok szépet Neked!
Mindig virágozzék ez a vadrózsabokor.
A füstök szagát kóválygó szél
Terítse szerte-szét
Én látom: az őszi szél már
Az avarban kapirgál,
Itt-ott még rikolt egy madár,
De a nyár már messze jár.

Gallyak parazsán legyen
Nyárshegyek sora,
Lapos köveknek asztalát
Vigyázza a vadász
Illatos lesz a kenyér,
Finom a szalonna,
Zamatos a pincék jó bora.