De minek az áhítat? Így gondolta ezt László Bandy is, a SZAK Stúdió rangidős művésze, aki két mondattal nyitotta meg az utcai tárlatot: „A szobrokat úgy használhatjuk, ahogy akarjuk, mert nem a kiállító térben, hanem a szabadban állnak. Most pedig, itt ebben a zajban ne csak a művészi élménnyel, hanem az italok, pogácsák örömeivel is éljünk!” Nagy igazság ez, hiszen aki kíváncsi volt rá, már korábban megcsodálhatta az alkotásokat.

A sajátos, talpakra állított műveknek, persze, előtörténete is van. 2006. augusztus 20-án történt, hogy a SZAK Stúdió utcai tárlatának értékes alkotásai lettek semmivé a hirtelen támadó orkánban, s az azt követő felhőszakadásban. Törték hát a fejüket az alkotók, mit lehetne tenni, hogy többé ilyen ne forduljon elő, még pályázatot is meghirdettek. A legsikeresebb megoldást Regös Ági ötlötte ki a két keresztbe helyezett talppal és a masszívabb anyagok alkalmazásával. A tizenegy alkotás táncosokat ábrázol, legtöbbször figuratív, olykor absztraktabb formában. A megnyitó utáni este erős szél támadt, és sorra ledöntötte a szobrokat. Mivel azonban masszív anyagból készültek, csak talpra kellett állítani őket. Ezúttal nem fogott ki az időjárás a leleményes alkotókon: Regös Ágin, László Bandyn, Fazekas Leventén, Kovács Idán, Kisnémet Tímeán, Kiss Gyöngyin, Göntér Jánoson, Dohárszky Bélán, Kürtösi Brigittán, Szula Zsuzsannán és Varga Lacin.