Volt számtalan ötlet és javaslat. Végül úgy döntöttek, meg kell kísérelni a beszűkült teret a legésszerűbben hasznosítani, és összébb vonták az árusok pultjait, a térre vonuló együtteseket pedig a hatalmas sátorba irányították, így – ha szűkösen is -, de mindenki láthatta a megnyitó első szertartásait. Felvonták a CIOFF zászlaját, majd dr. Fazekas István alpolgármester szokás szerint átadta a város jelképes kulcsát a fesztivál idejére a tizenegy éves tajvani Yu Chieh Changnak, és máris kezdetét vette a táncosok bemutatója a Szent István téren a CBA, illetve a TESCO áruház és a Pannónia telep előtti terecskén. Utána sor került – igaz, nagyon röviden – a sajátosan kialakított utcai tárlat megnyitójára a díszkút melletti füves részen.

Estére, a Nyitóceremóniára enyhült a hőség, és elcsöndesült a közönségzsivaj, amikor elhangzottak Himnuszunk első akkordjai. A Forrás reneszánsz táncbemutatója után színpadra lépett a két műsorvezető, Szentpéteri Eszter és Jáky-Szabó Gergő. Szabó Attila alpolgármester felidézte az 1994-es, legelső fesztivált, valamint azt is, hogy szinte még gyerek volt – mesélte – amikor a szülei először fogadtak külföldi táncosokat. Azóta az augusztusok különleges ünnepekké váltak az egész család számára, hiszen minden évben más-más vendégeket fogadnak, újabb és újabb barátságokat kötnek. Az eltelt tizenöt év során, akarva, nem akarva a városlakók életévé váltak a fesztiválok. Kialakult az önkéntesek, a vendéglátó családok csapata, a fesztiválrajongók széles tábora. Megszületett az Aranyszív Napja, a Szeretet Asztala, ami ezernyi szállal köti össze a százhalombattaiakat. A Summerfest a város részévé vált, mint az erőmű kéményei vagy a finomító fényei, és a rendezvénysorozat elvitte városunk jó hírét a nagyvilágba. Jelképes híddá vált, ami összeköti városunkat a világgal, és csak rajtunk múlik – mondta –, hogy örökké álljon az eljövendő generációk számára és mindannyiunk örömére.

A fesztivál lángját Dobrádi Klaudia gyújtotta meg, aki 1994. augusztus 12-én született, egy napon az első Summerfesttel, majd kezdetét vette az együttesek felvonulása a színpad előtt. Az ezernyi színben pompázó seregszemle után – a Forrással együtt – tizennyolc nemzet táncosai és zenészei mutatták be produkcióik legjavát, majd – a rég bevált forgatókönyv szerint – a roppant színpadra vonultak a „Kéz a kézben” dallamára, és felragyogtak fölöttük a tűzijáték sziporkázó fényei.