Ezúttal komoly elhatározásra jutottam. Karácsony ide, karácsony oda nem lesz rohangálás, idegeskedés, használhatatlan ajándékok utáni bolond hajsza és erőn felüli költekezés. Most nem. Valami újat kell kitalálni, hogy megőrizzük a karácsony igazi szépségét, hogy lelkünket is felkészítsük az év legbensőségesebb ünnepére. De hogyan? És akkor jött a megmentő hír: „Karácsony a Tescoban” – búgta fülembe egy kedves női hang a szupermarket hangszóróiból. Ez az! - derült fel arcom, és már láttam, ahogy együtt ül a szent család a zöldséges pult és a gyermekkonfekció között megterített asztalnál.

Az arra tévedő és bevásárlókocsijukat tologató ismerősök kedvesen odaköszönnek, és én visszabólintok. Aztán, a vacsora után a család föláll az asztaltól, majd mindenki elmegy, és kiválasztja a megfelelő áruosztályról, amit szeretne, majd kifizeti. Micsoda remek ötlet! Már indultam is az információhoz, hogy igen, én ott szeretnék karácsonyozni, és egy nyolcszemélyes asztalt foglalnék halászlével és pulykasülttel. „Maga már vagy megbolondult a karácsonyi rohangálástól, vagy engem néz annak!” – jelentette ki a nem túl kedves hölgy. „Akkor minek hirdetik?” – legyintettem egykedvűen, majd autóba szálltam, hogy talán másik áruházban találok megoldást a problémámra.

Így jutottam át a „Madarastescoba” ahol állítólag az árak a földön járnak, de szerintem inkább a vásárlók, és azok is inkább az én lábamon. Mintegy négyórás közelharc és küzdelem után összevásároltam a fizetésem mintegy százötven százalékáért annyi haszontalan lomot, amit egy külvárosi ószeres is megirigyelt volna. Mindegy, majd csak valahogy szétosztom a rokonok között. Bevallom kicsit megriadtam a felpúpozott bevásárlókocsi láttán, hát megkérdeztem egy kedvesnek látszó pénztáros hölgyet: „Csókolom, tessék már nekem megmondani. Kinek kell itt majd fizetni?” „Hát nekem” – válaszolta a hölgy. „Köszönöm, már megijedtem, hogy nekem” - könnyebbültem meg. De csak ideiglenesen, mert ez a hír sem volt igaz. Végül, üres pénztárcával, másfélórás igen intenzív, a megváltó meglehetősen profán emlegetése közepette felküzdöttem a karácsony minden kellékét a hetedik emeletre. Éreztem, élni nincs kedvem, nemhogy ünnepelni. Boldog karácsonyt!