Csak a csend öleljen, szélszaggatta szavaimat míg újrateremtem, hadd állhassak még a senki földjén, ha már sárban a kehely és szétömlő vérünk lehet csak szégyentelen.
2.
Hol van a szentség, hova tűnt, minek lélegzetében éltem? Fuldoklik bennem a szerelem, szégyen minden szavam, szégyen.
Farkasordító fekete nyirkos és érdes vagy, magány! Csillaggá-dermedt szívemen táncolgass csak nagy árny.
3.
Éva, Éva, hová hulltál? Éva, Éva, falevél. Fölkap, elejt, játszik veled, néz az idő, nevetgél.
4.
Kinyíltak a hóvirágok, hová, hová kicsi lányok?
5.
De eljön majd egyszer a pillanat, el, mint ez a havazás, mikor a lidérces álomból fölébredsz, megáll benned a mutató, és felismered pupilládban hóhéromat, szemednek szörnyű ideje lesz az, fölötted a hold baltafokán megárad és eláraszt mindent a fény.
/A szerző Szemednek ideje, valamint a gyermekeinek ajánlott Aranyeső című verseskötete az idei ünnepi könyvhétre jelenik meg a Felsőmagyarország Kiadó gondozásában./