M. Mátyás, a minden gyanún felülálló állampolgár mintaszerű, kiegyensúlyozott kispolgári életet élt. Kitüntetéssel végezte az egyetemet, aminek köszönhetően jól fizető álláshoz jutott. Igaz, némi banki segédlettel, de közel a harminchoz már önálló lakásra, majd autóra tett szert. Három éve, összefutva volt középiskolai osztálytársnőjével komoly szerelembe keveredtek, amit annak ellenére, hogy tisztában volt a lány és családja konzervatív – a haverjai szerint maradi – nézeteivel, eljegyzéssel koronáztak meg. Az elmúlt években megerősödő kapcsolatuk egy nyugodt, szülői és rokonlátogatásokkal, szolid nyaralásokkal fűszerezett jövőt ígért. Persze, árnyoldala is volt a frigynek, a valaha volt fenegyerektől sorra maradoztak el a régi cimborák. Tavaly karácsony előtt menyasszonya váratlanul külföldi kiküldetésre ment. Amikor M. Mátyás összefutott a volt barátokkal, élve facérságával átdorbézolt egy éjszakát, minden ízében átérezve a „régi szabadságot”. Attól kezdve elkezdett lázadozni a jelenlegi helyzete ellen.

Megmagyarázhatatlanul dühítette a családi szilveszteri összejövetel is, ezért a pezsgős és petárdadurrogásos újév első percében – igaz, kissé szeszgőzös fejjel – magában szent fogadalmat tett, hogy változtat eddigi életén. Hajnalban közölte elhatározását jövendőbelijével is. Hogy fogadalmát valóra váltsa, újra jókat kezdett bulizni a haverokkal, ismét kedvét lelte a hajnalig tartó banzájokban, az alkalmi „tündérekkel” való flörtölésben. Persze Mancika, a gyűrűs párja mindezt nem nézte jó szemmel, és a kezdeti duzzogást mind gyakoribb veszekedések váltották fel. Egy napon a hölgy hozzávágta az addig becsben tartott eljegyzési gyűrűket. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, M. a lejtőn már nem tudott megállni. Ősei is figyelmeztették, hogy nem lesz ennek jó vége, de nem törődött vele. Aztán a szaporodó baljós jelek kezdték kijózanítani.

Egy átmulatott éjszakát követően alkalmi hölgyismerősét fuvarozta hazafelé, amikor megállították rendőrök. A szonda elszíneződése később féléves jogsibevonást, tetemes pénzbüntetést eredményezett. Ráadásul, hazaérve az történt vele, ami évek óta soha: csőd az ágyban. A munkahelyén is gondjai akadtak, nem tudott úgy koncentrálni, mint régen. Főnöke közölte vele, ha így folytatja, le is út, fel is út. A legborzalmasabb az volt, amikor Mancikát egy idegen férfi karján látta önfeledten nevetgélve sétálni. Nagyot fordult vele a világ, és szentül fogadta, hogy újra a minden gyanún felül álló, mintaszerű, kiegyensúlyozott kispolgári életet élő állampolgárrá válik. Nem volt könnyű, de szakított a haverokkal. Kereste a kapcsolatot Mancikával, de mivel az lecsapta a telefont, sms-ekkel ostromolta, mindhiába. Virágot, ajándékokat is küldött, eredménytelenül. Az áldatlan állapotnak egy véletlen találkozást követő cukrászdai beszélgetés vetett véget. Visszakönyörögte magát a lányhoz, és örök hűségre tett ígéretet.
Azóta M. Mátyás újra minden gyanún felülálló, mintaszerű, kiegyensúlyozott kispolgári életet élő állampolgár.

Közben eltelt egy év. Szilveszter családi körben. Az újév pezsgős és petárdadurrogásos első percében – igaz kissé szeszgőzös mámorban – a mi Mátyásunk menyasszonya és a rokonság előtt szentül megfogadta, hogy többé nem tesz semmiféle újévi fogadalmat. Ezt követően egy gáláns mozdulattal felhúzta a gyűrűket az imádott hölgy ujjára.