Jani Bácsi!
2024-06-06 - Emlékszem, amikor a jelenlegi otthonunkba költöztünk, egy Erkel körúti lakásba, Jani Bácsi volt az első lakó, aki érdeklődve tekintett ki a lépcsőházba, majd gyorsan be is mutatkozott. 
Először nem alakultak jól a dolgok kettőnk között, mert az óvodás korú Ádám fiam azzal szórakozott, hogy becsöngetett Jani Bácsihoz, majd elszaladt. Mire felértem Jani Bácsi emeletére már várt, és kérdőre is volt Ádám tette miatt. Azzal próbáltam védekezni, hogy még fel sem éri Ádám a csengőt. Erre Jani Bácsi megmutatta Ádám trükkjét, mert kifigyelte. Ádám fellép néhány lépcsőt, majd a korlátba kapaszkodva eléri a csengőt – mondta Jani Bácsi. Magam is meglepődtem Ádám kreativitásán.
 
Telt múlt az idő, és Jani Bácsi és kedves feleségének Óriási szíve "megszelídítette" Ádám és Dani fiaim gyermeki huncutságait. Ennek első jele az volt, hogy mire felértek a lakásba mindig rágtak valami édességet, és persze maszatosak is voltak. Jani Bácsiék alig várták, hogy a két gyereknek valami csokit dugjanak a kezébe vagy a zsebébe.
 
Jani Bácsiékat nagyon megszerettem a nagy betűs EMBERSÉGÜK és mérhetetlen türelmük miatt. Az idős házaspárnak nem csak nagy szíve volt, hanem az intelligencia és a lexikális tudás bámulatba ejtő egyvelegének birtokosai voltak. Négy nyelven beszéltek, sok helyen jártak, komoly helyen dolgoztak.
 
Jani Bácsi kicsit olyan volt, mintha a két kisgyermekem nagyapja lett volna. Sokszor cseréltünk recepteket, és nagyon sokszor adtak jó tanácsokat szinte minden témában!
Volt tavalyelőtt egy kérése az idős házaspárnak. Kértek egy padot a ház elé. Pont akkor nem volt készleten, gyorsan összeraktunk Danival egyet raklapból, majd amikor megjött az új pad, kicseréltük. Sokszor üldögéltek azon a padon együtt, olykor a két nagyszerű, felnőtt fiaikkal.
 
2023-ban megtörtént a tragédia! Hatvanhárom házasságban töltött év után, sajnos itt hagyott minket Jani Bácsi felesége. Összefutottam Jani Bácsival a lépcsőházban, és próbáltam valahogy a részvétemet kifejezni, de valami mérhetetlen szomorúság láttán, próbáltam rövidre fogni és még az első mondat végéig sem jutottam, Jani Bácsi zokogásban tört ki. Nem akartam megnehezíteni könnyeimmel Jani Bácsi küzdelmét a fájdalommal, és ha nehezen is, de tartottam magam. Jani Bácsi nagy nehezen felemelte a fejét, és rám emelte könnyes tekintetét. Remegő kézzel a zsebéből kihúzott, és átnyújtott két borítékot. Csak annyit mondott: "a feleségem egyik utolsó kívánsága volt! Ez a két gyereké!"
 
Először nem is értettem, de meggyőztem magam, hogy biztos valami szép levelet írt Ádámnak meg Daninak Jani Bácsi elhunyt párja. Hazafelé a lépcsőket róva, csak az járt az eszembe, hogy ilyen sokáig, hogy lehet tökéletes harmóniában élni egymással? Mi a titok?
 
A lakásba érve elmondtam a srácoknak mi történt imént a lépcsőházban, és átadtam a nekik a borítékokat. Izgatottan bontották ki, pénz volt benne! Ádám könnyezett Dani úgy sírt, mint kiskorában. Rég láttam ilyennek a két gyereket. Nagyon büszke voltam-vagyok rájuk, hogy átérezték, megértették és mélyen megérintette Őket ez a leírhatatlan gesztus, ami az elhunyt léleknemességét piedesztálra emelte. Nem a pénz nagyságrendje vagy értéke számított, hanem az, hogy gondolt ránk.
 
Ahányszor hazaérek vagy elmegyek otthonról, automatikusan ránézek a ház előtt lévő padra. Valaki nagyon hiányzik róla!
 
Szalai Attila