Igazi karácsonyi hangulat és vásár várta azt több száz gyermeket és felnőttet, akik kilátogatottak a feldíszített Szent István térre. A program kezdete előtt gólyalábasok hívogatták az ünneplőket, majd a Canticum Novum vegyeskar adott lélekhangoló koncertet. A műsor folytatásaként Hamvai Tatjána, az Eötvös iskola alsó tagozatos tanulója mondott verset. Fellépett továbbá a Forrás Néptáncegyüttes Független Színház, Vastag Tamás és Szulák Andrea, illetve újdonságként megnyitották az ingyenesen használható jégpályát a Hoffmann Korcsolya Akadémia műsorával.

 

Az est központi eseményeként színpompás, egész teret beragyogó lézerfény-játék kompozíciót láthattak az ünneplők, majd Vezér Mihály polgármester – Török Sándor alpolgármester, Lukács Bernadett és Szabó Zoltán képviselők, illetve Szigetvári József, a programot szervező kulturális központ igazgatója jelenlétében – meggyújtotta az adventi koszorú első, "hitet" jelképező gyertyáját.

 

Felkapcsolták a városi díszfényeket is, a színpadon elhelyezett központi gombot a polgármester legnagyobb lányunokája, a 6 éves Letícia nyomta meg.

 

Vezér Mihály polgármester köszöntőjében arról szólt, hogy a Karácsony az egyik legnagyobb ünnepünk. A hívők arra emlékeznek, hogy az Úristen elküldte az emberek közé egyszülött fiát, Jézust, azért, hogy bűneinket eltörölve megváltson minket, és felébressze lelkünkben a szeretet lángját; az így adatott békevágy által boldogan élhetünk.

Felidézte, hogy régen a pogány népek az év ezen időszakában máglyák fényével próbálták elűzni a sötétséget, a gonosz szellemét. Százhalombattán is égtek ezek a Duna felett, a mai Régészeti Park területén; a máglyákat immár a gyertya fénye helyettesíti. Az északi népek – az örök élet reményének szimbólumaként – otthonukat fenyővel díszítették, tetejére pedig csillagot tettek, jelképezve azt az égi jelenséget, ami Jézus születésének hírnöke volt.

Nagyon fontos, hogy gyakoroljuk a bennünk lévő szeretetet, amely nem önző, odaforduló, gondoskodó. A polgármester idézte Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvodák megalapítójának gondolatát, miszerint "aki nem szeret, az nem is él". A szeretetben élő ember boldog, ilyen lelkülettel lehet jót tenni másokért.

A Karácsony egyik üzenete a béke, biztosan tudhatjuk azt, hogy az szeretetben élő, boldog ember nem háborúzik; ezért nekünk is tennünk kell, nem csak a szavak szintjén. Gondolnunk kell azokra is, akiknek nem adatik meg a béke ilyenkor sem – tette hozzá Vezér Mihály, aki szeretetben, békességben és boldogságban teli karácsonyi ünnepeket kívánt a városlakóknak.

 

A katolikus egyház nevében Arany Ferenc plébános beszédében úgy fogalmazott, hogy az adventi gyertya fénye nem csak felmelegíti a szíveket, hanem általa mi is világíthatunk a sötétségben. Ezen időszak kiemel minket a megszokott életünkből, és tudunk a jó gondolatainkkal, a jó akaratunkkal és a jó cselekedeteinkkel mások felé fordulni.

 

Káplán Pál szerb ortodox parókus a többi között arról szólt, hogy bár néha nehéz a várakozás, azonban nagy szerepet játszott az emberiség Istennel való kapcsolatában; hosszú időszak előzte meg az Úr eljövetelét. Felidézte, hogy Izráel népének is sokat kellett várakoznia, amíg birtokba vehette az ígéret földjét, sok sanyarúság között született meg a megváltó királyba vetett remény. A király azonban nem hamarkodta el az eljövetelt, megvárakoztatta népét, amely végül megláthatta, ahogy Jézus hirdette az evangéliumot.

Az első keresztények a zsidó nép példája nyomán tanulták meg a várakozást, de ők már az Úr második eljövetelére készültek. Időbe telt, amíg rájöttek, hogy a visszatérés még nem áll küszöbön, a várakozásnak nemzedékeken át folytatódnia kell, csakúgy, mint ma, közöttünk is. A jelenlegi várakozás azonban egészen más, mint a választott népé volt, mert Krisztus eljövetele nem a jövőnek egy meghatározott időpontja, hanem sokkal inkább egy folyamat, a mostani kor, amiben járunk. Az a szó, ami a legteljesebben összefoglalja ezt az állapotot a reménység. Advent a belső elcsendesedés lelki időszaka, amikor az eljövő Isten arra hív, hogy induljunk el felé az örök élet reményében.

 

Sárosi Gábor református lelkész a bibliai Galata levélből idézve az Isten szerinti, erkölcsi bűn alá való rekesztettségről beszélt, amiből a Jézus Krisztusba vetett hit által lehet megszabadulni. Az adventi időszak ráirányítja a figyelmet az eljövendő ígéretre, Jézusra, akinek áldozata nyomán ingyen kegyelemből lehet élni a szabadulás ajándékával. A hit bizonyosságot ad a nem látható dolgokról, amire építhetjük az életünket.

 

Advent – Ádvent, úrjövet – a keresztény kultúrkörben a Karácsony, Jézus születésének napját, december 25-ét megelőző negyedik vasárnaptól Karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör Advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig, január 6-ig tart. Advent első vasárnapja, amely Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Az Advent utolsó napja december 24-e még nem Karácsony. Ennek megfelelően a régebbi egyházfegyelemben ez még böjti nap volt, így a nap hagyományos ételei, például hal, mákos guba is böjtösek. A sötétség beálltával fokozódik a várakozás, mely a Jézus Krisztus születését ünneplő éjszakai misével ér véget.

Az ortodox kereszténységben a Karácsonyt a húsvétihoz hasonló, negyvennapos böjt előzi meg.

Az adventi koszorú örökzöld ágakból font, négy gyertyával díszített koszorú. A 19. században jelent meg a német evangélikus keresztényeknél; a 20. században fokozatosan elterjedt néhány más keresztény irányzatban is. A négy gyertya Advent négy hetét és ezenfelül négy fogalmat jelképez: hit, remény, öröm, szeretet. Jelentéstartalmuk: Ádám és Éva, mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást – hit, a zsidó nép, melynek megígérte, hogy közülük származik a Messiás – remény, Szűz Mária, aki megszülte a Fiút – öröm, Keresztelő János, aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez – szeretet. (Fotó: Tóth Erzsébet)