Georgiades bácsi
2023-09-11 - Születésem után az M4-es épületbe, (ma Hága László utca 11.) költöztünk, és a következő harminc évet itt töltöttem el. Első emlékeimben a lift volt az, ami megragadta a figyelmemet, de úgy vettem észre, hogy a vidékről felköltözött felnőttekét is.
Mikor először találkoztam Gabi bácsival, tátott szájjal néztem, ahogy lehajtott fejjel lép be a liftbe, mert csak úgy fért be, mert akkora EMBER volt. Elindult a lift én meg csak bámultam felfelé és néztem ezt a hatalmas embert, akiről először azt hittem, hogy valami mesebeli óriás, féltem is tőle. Valószínű észrevette, mert az eleve lehajtott fejen megjelent egy kedves mosoly. Persze ez engem nem nyugtatott meg. Ez így ment sokáig: én bámultam a hatalmas lábát, az övcsatját és a lift lámpájába ütköző fejét. Ő meg próbált kedves lenni. Néha még viccesen oda is szólt, de én csak ímmel-ámmal válaszolgattam.
Aztán telt múlt az idő és Gabi bácsi egyre "kisebb" lett. Kezdtem kiismerni és megkedvelni Gabi bácsit. Mély öblös hangjára és csendes, intelligens humorára mindig szívesen emlékszem. Ma úgy mondanák a fiatalok, hogy "jó fej!".
Felnőttként tudtam meg, hogy milyen komoly birkózó volt, és a turisztikában is jeleskedett. Tervezett tornapályát a kiserdőbe, ami már sajnos nem látszik. Amikor itt hagyott minket Gabi bácsi én el sem hittem. Gyerekkorom óriása nem halhat meg csak úgy. Egész életében sportolt, mozgott, nem dohányzott, stb. Nem véletlen kapta a Szalai János Uszodában elhelyezett Városi Sportmúzeum a Georgiades Gábor nevet.
Pár hete szólt egy ismerősöm, hogy a Városi Könyvtár és a körforgalom között a víz elkezdte kimosni a talajt. Kimentem, megnéztem. A vízmosás nem volt messze a Gabi bácsinak állított emléktáblától, illetve az emlékére ültetett fától. Odaérve letörölgettem az emléktáblát, majd boldogan konstatáltam, hogy az elültetett tölgyfa megerősödött és meg is nőtt. Aláálltam, megfogtam a törzsét, felnéztem a tetejére, és felidéződött bennem, hogy Gabi bácsi is pont ennyivel volt magasabb nálam, amikor először találkoztam vele a liftben. Talán a tölgyfát sem véletlenül választották az emléket állítók, mert Gabi bácsi egy "emberi tölgyfa" volt, és nem csak a külsőségekben, hanem annak minden nemességével!
Nem tudom, hogy mostanában miért írok ilyeneket, netán öregszem és kezdek szentimentálissá válni? Talán nem is baj!
Szalai Attila